<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2"?>
<rss version="2.0">
	<channel>
		<title>The first blog : The first blog</title>
		<link>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1.htm</link>
		<description>Your first blog 
</description>
		<lastBuildDate>Sat, 31 Jul 2010 23:59:07 GMT</lastBuildDate>
		<ttl>10</ttl>
		<image>
			<title>The first blog : The first blog</title>
			<url></url>
			<link>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1.htm</link>
		</image>
	<item>
		<title>Guards of Gods 2 (2.1. rész)</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T13:49:56Z</pubDate>
		<description>&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: center 216.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;&lt;strong&gt;Guards of Gods (Istenek őrei) 2&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: center 216.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;&lt;strong&gt;Felszabadulás a Hagyaték&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;&lt;strong&gt; &lt;/strong&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: center 216.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Ismertetés önmagaddal&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A birodalom feloszlatásától már az 1000. évet tölti be a béke országunkban. Az istenek kapuit már benőtte a moha és mindenféle növény kúszott fel mindkettőre. Ahogyan az idő múlt úgy az emberekben is megnőtt a félelem a baljós prófécia miatt, amit még az istenek eszeltek ki a kiválasztottnak és annak, utódjainak. A két kapu az 1000 évvel ezelőtti kiválasztott, Menelos halálával került a fennsíkra vele együtt az őrzők is. Az őrzők Meneloshoz hasonlóan 1-1 természeti erők használatára képesek, de a &amp;#8222;tűz ura&amp;#8221; még egy nagyobb erőnek parancsolt, ami a porgatórium tüzére hasonlít &amp;#8211; a tisztító tűzre.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A béke csak az őrzők között érthető, mert a béke &amp;#8222;földszerzésekkel kezdődött&amp;#8221;. A földek hódításával különböző fajokat irtottak: orkokat, tündéket, más elfeket, gnómokat, trollokat a rendi megkülönböztetés miatt, ez mind alsóbb rendűek voltak az idomárok számára. A hódítások után voltak olyan idomárok, kik rosszallóan vették a népirtásokat. Ez a kis csoport az őrzőknek nevezik magukat. Azok, akik az &amp;#8222;életet&amp;#8221; védik. Megszerezték Leviátria déli területei, és abból lett a Semleges ország. Az évek során egy terület megmaradt érintetlenül, Einach. Ide gyűltek az Elderek és nevüket Alterre nevezték át. A többi ország egymással háborúztak. Később a következő 700 évben folytatódtak a harcok, de. nem már ritkábban.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Az én nevem Helpen Heroes, barátaimnak Vérontó vagy Hiro. Mentorom, mesterem szerint több vagyok, mint egy tűz idomár, egy igazi vezető egyéniség. Még akár Leviátria tűz ország részének legfőbb feje is lehettem volna, de én más utat választottam. A Diadal Tűz hadsereg parancsnoka vagyok, aki a Semleges országot védi, aki nem csupán parancsra öl, hanem a Béke Tanács egyik tagja vagyok. Egy ispán, aki nem csak hazafiságból cselekszik.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Évente haza járok a Próba tűz akadályversenyre, hogy asszonyomat viszont lássam. Nem szívlelem a harcot, de ha kell, fegyvert fogok, hogy megvédjem a földet, és szeretteimet. Volt mikor szél idomárok hada ellen küzdöttem. Tartottam az északnyugati határt a szikladobáló katonáktól és az nap felmentő seregként igyekeztünk a délnyugati védővonalakhoz, miután visszaszorítottuk Kelet-Aferrába a támadóinkat. Kelet-Aferra alatt a Hegy királyság lakói támadták akkor a délkeleti határokat, és 4 napig tartottuk a frontot, valamint győzedelmeskedtünk a kőzabáló barlanglakóktól és sziklás lényeiktől.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;&lt;span&gt; &lt;/span&gt;Életem során megmentettem Valéria úrnőm életét ugyanis haldoklott egy ritka méreg miatt, amit még az áruló szobalány adott neki teaként. Én magam kértem az Alterektől gyógyszert, hogy királynőim egyikét megmenekítsem a halál szájából. Miközben a sietségben szélidomárok űztek a földjeiken, de visszafele az Alterek papjai rám áldott pajzsa megvédett. Maga Hektor mondott köszönetet személyesen rendíthetetlen hűségemért és csapataim eddigi kiváló teljesítményéért. Persze testvéreik Annor -, és Szaktum király is szerénységből és erkölcsiségből megdicsértek. (Mindhárman királyok voltak egy ugyanazon az országon.) Az életem sok kalandból és veszélyből áll, de ami most fog kezdődni, azaz egész világra kihathat.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A mindent megváltoztató fény, a táborban a gondokkal&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Csapataimmal Zerka város északi részén tanyáztunk, ahol a piacot felügyeltük, de újra körülnézve nagyobb dicsőségben fürdött Zerka, mint Menelos kiválasztott idején. Abban az időben a világ legnagyobb arénája, az Ikorró aréna szétdőlt és annak helyére épült a 3 király palotája.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A 3 testvér minden éjjel a palota legmagasabb tornyában felejtik a minden napi gondokat a számukra új játékkal, a sakkal és a végtelen sok csillagok látványával. A legfiatalabb fiú, vallási vezető, mert ugyanis mindig érdekelte az istenek és a csillagok. A sakk úgy se tudná lekötni. A középső a kereskedelemmel foglalkozott. A legöregebb a belügyeket intézte. Ők hárman nappal az állam ügyeit rendezték, de az éjszakában önmaguk lehetnek. Nem kell feleslegesen vigyorogniuk, nem kell állandóan finomkodni, valamint a végtelen űrben gyönyörködhetnek.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Ez az éjszaka viszont teljesen más borzasztó dolog történik, ami még csak a várost éri. A négy természeti csapás a négy égtáj szerint egy-egy külön ország felöl. Délről akár a felkelő nap tűzvész közeledett. Északról cunamik áradtak az Alles-óceánból. A keleti oldalon tornádók pusztítottak, viszont nyugatról földrengések és földrepedések szakadékokat idéztek. A káosz, a zavarodottság, és a félelem a tető fokára hágott. Kautikus az egész. Aki tudott a saját elemi erejével nézett szembe, hogy megvédje önmagát, a társait és az idegenből jött kereskedőket. Mindenki próbálta menteni a menthetőt.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A négy elemi erő egymásba fonódva fehér fénysugarat alkotott, amely talán az égen túlra is kihatott egészen az istenekhez. Abban a pillanattól kezdve egy csillagot sem lehetett látni annyi felhő, hogy talán az egész állam felett ugyanez a kietlen sötétség borította az eget.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Egy idő után a szél elcsendesedett, a víz eloltotta a tüzet, és a szakadékban furcsa, sűrű trutymó mozgott. Abból borzasztó szagú és látványú lények bukkantak elő és az alvilág kapujához siettek gyilkolva a túlélőket. Ezek az ocsmányságok lenyugodtak egy kis időre, amikor az egyik égig érő kapu kinyitódott és náluk kíméletlenül rondább, nagyobb szörnyetegek léptek a mi síkunkra.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A megmaradt csapatom és én túlélőket kerestünk ez alatt feltűnés nélkül. Sok embert összegyűjtöttünk a Kietlen Tisztásra, amely feldobott az ottan töltött idők emléke. A sok harci gyakorlás, a sok hülyülés és az első szerelem pillanata, valamint itt töltöttem első forró éjszakámat. Ezek emlékek áttekintése után a várost bámultam és úgy éreztem, hogy valami kísértetiesen hívogat néha-néha jeleket küldve.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;&lt;span&gt; &lt;/span&gt;Az embereket ápolva megtudtam, hogy Elektria királynőm gyermeke ott ragadt, és mint egyetlen rokon felajánlottam segítségemet, amelyet megmaradt úrnőm habozás nélkül elfogadott. Egyedül álltam neki a feladatnak igaz hátsó szándékkal. Ki akartam deríteni a hívó hang hozzátartozóját.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Siettem, ahogyan tudtam, a romok között lopakodva, a különböző irtózatos szagú lények mellett elsunnyogva ráakadtam a nemesi származású kisfiúra egy rozoga viskóban. Még csak 6 éves lehetett szegény gyermek. Ahogy meglátott úgy érezte, hogy semmi baj nem történhet vele. Sétáltunk kifele és a fény oszlop villódzni kezdett, ahogyan elhaladtunk mellette. Belőle egy csápszerű nyaláb bújt ki, majd megcsapott. A fiú kezét elengedtem és ő egy nagy szekér roncs mögé bújt. Utána a karomat átfonta a csáp és rázni kezdett. A fájdalom, a rettegés ült ki az arcomon, valamint mások kínjait hallottam a fejemben és éreztem testemen. A csontom porrá őrlődött, a szememen hatalmas nyomást éreztem, a húsomat valami vagy valaki vagdosni kezdte és egyéb borzalmas élményen jutottam keresztül, ami meg se történt. A szőke hajú gyermek egyre jobban összekuporodott, ahogyan üvöltéseim hangosabb és hangosabbak zengtek. Gyötrő fájdalom közepedtén Euméliához fohászkodtam, hogy vessen véget szenvedésemnek. A végén annyira fájt mindenem, hogy egy hatalmas hő hullámot adtam ki magamból, majd elájultam. Abban a pillanatban a pillér is szétesett hó formájában. Épp a földön feküdtem, amikor felébredtem a fiú noszogatására &amp;#8211; ahhoz képest, hogy nyár volt &amp;#8211; és a hidegre is. Gyorsan feltápászkodtam s egy időben a kardomat rántottam elő féltve a kislegényt. A felrobbant pillér helyében a békeharcos istennőjét, Euméliát láttam pár centire lebegni a föld felett, kezében egy csecsemő, akit az én oltalmam alá bízott. Így két gyermekkel tértem vissza a mostanra kialakított táborba.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Azon az éjjelen a tábortűznél kijelöltük az újvezetőket és döntésünk a nomád módú életre esett döntésünk, amely szerint a szél idomárok területén át Einachba való vándorlásunk lett a célunk. Ott segítséget, tanácsot kaphatunk az Alterektől, így további célokat tűzhetünk ki számunkra.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Miután megbeszéltük az útvonalat a sátramba vonultam. Egy gyertya előtt letérdelve hálát adtam a túlélő őrzőkért és apává válásomért. Így szokás: a saját elemi erődhöz kell köszönetet mondanod, hogy az üzeneted az istenekhez eljusson. Utána több figyelmet szorítottam a csecsemőre, de a ringatóban nem láttam, csak a mellette ülő úrnőm karjai között, aki felajánlotta a dajkálást engesztelésül, amiért kimentettem egyetlen gyerekét. Sőt ő is ott állt anyja mellett és néztem az újdonsült lányomat, majdan megkérdezte a lányka nevét. Egy kis gondolkodás után a szőke lányom az Elenóra nevet kapta, miközben a baba kobakját simogattam. Erre felébredhetett, de nem sírt. A kisujjam szorításából éreztem, hogy olyan erős lányom akár az anyja és az egzotikus barna arcát végig pásztázva úgy gondoltam, hogy a szépsége is az anyjától szerezhette. Abban a pillanatban szilárdan biztos voltam, hogy Eumélia istennő azért adta vérét, hogy harcost faragjak belőle. Oh, istenek! Szerencse, hogy lányom nem tudja mi vár még rá.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A vándorlás első szakasza, a Plebrikunno kezdete&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;&lt;span&gt;   &lt;/span&gt;Hála isten elérkezett a kora reggel. Az éjjel szörnyű rémálom gyötört a gyönyörűségemről. Vele együtt kibújtam a sátorból, miközben szopogatta a hüvely ujját és aludt. Látva az emberek sürgés-forgását úgy én is felkészültem a Plebrikunnora. Egész idő alatt azon elmélkedtem, hogy miért teszik ezt az istenek velünk, miért kényszeríttetek minket a vándorlásra? Nem tudom elhinni, de hiszem, hogy mindennek van oka. &amp;#8211;Ezután a tábor melletti folyóhoz cammogtam, és az elmélkedést ott folytattam, közben a lányomat fürdettem.- Állandóan azt kérdeztem magamtól, hogy mi a titka z 1000 éves békének és most miért bomlott fel az? Miért hűek hozzám az embereim? Miért rám nehezül szinte minden döntés?&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Emlékszem nagyapám szavaira mikor az El For Marena elv &amp;#8222;végleges&amp;#8221; kialakulásáról beszélt. Az istenek nyugasztalják az öreget&amp;#8230; Ő szerint az őrzők közösségként (&lt;u&gt;Farademként&lt;/u&gt;) kezdték egy tucat emberrel, majd a későbbiekben egyre gyarapodni kezdett az új faj. Egy év alatt több milliónyi Erőhasználó csatlakozott, akik parancsolni tudtak 1-1 elemi erőnek. Ez nem tetszett az akkori uralkodónak és hadat üzent az én fajtámnak. Ekkor 4 klánná (&lt;u&gt;Oktáriusszá&lt;/u&gt;) oszlott a társaság a négy elemi erő jegyében. Elérkezett a bosszú ideje és a hírhedtségük a brutális kegyetlenségről szólt inkább. Fosztogattak, raboltak, de később hódítani kezdtek. Aferra birodalom, Genezisz szigetek, Linux ország és az otthonuk Leviátria is behódolt a különleges fajok halála árán. Elfek, orkok, tündék, gnómok&amp;#8230; pusztultak ki, de még ma is fent maradtak egy páran ezekből a fajokból zarándokolva a birodalmak között. Akkoriban úgy terjedt más földre a hatalmunk akár a pestis, de az Alterek földje és a Hegy királyság túlságosan ellenállóak voltak. Egyesek szerint néhány törp csoport meg maradt a hegyekben és az Alterek ma már érintkeznek velünk, saját tapasztalatból tudom.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Mikor a megmaradt fajok egymás mellett meg tudtak férni, akkor &lt;u&gt;Remerálként&lt;/u&gt;, népként folytattuk. A birodalmat 5 részre osztották a vezetők között, és egy semleges országot hagytak a megmaradt ritka fajoknak, persze az ő uralmuk alatt. Ugyanis akkoriban nézeteltérés miatt két részre vált az erőhasználók népe. Az idomárokra és az őrzőkre. Az őrzők megkapták teljes egészében a semleges országot, ami fél Leviátriából született. A másik fele a tűz idomároké. Linux a szél idomároké. Aferra birodalom a föld idomároké és a Genezisz szigetek a víz idomárok tulajdona lett és még az. Eddig egy határt sem léptek át így, igaz csatáztunk egy párszor, valamint abban a percben a Remerál korszaka is véget ért és nomád népként masírozhatunk újabb és újabb célokat kitűzve hajdanán őseink az első lépéseknél. Így már értem. Az istenek nem a feltétlen hűséget akarja tőlünk, amit az El For Marena elv takar. Egy új mondat alkotott ez az új korszak az első fokával: El Forp Marena, azaz egységben az élet. Csak is együtt lehet múlt, jelen, jövő. Ezt üzenik az istenek. Ki kell nyitnunk a mennyek kapuját.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Az istenek üzenetét megértve a lányom erejét is meg értettem. Egy kis vizet rám csurgott a folyóból gondolván, hogy nekem is meg kéne fürdenem. Nem is ért hozzá a vízhez, most már biztos vagyok, hogy a gyermekem vízőrző. Ez ugyan boldogsággal töltött el, de szomorúságra is, nem taníthatom meg neki a tűz hevét, minden tűz őrző erejének kulcsát, pedig ahhoz értek a legjobban. Végül visszamentem, hogy ellenőrizzem az előkészületeket.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;&lt;span&gt; &lt;/span&gt;Nagyon jól haladtunk és végre én is elkezdhettem az utolsó teendőket, közben tanítva a babámat a szavakra. Örültem, hogy baleset nélkül elrendeztünk mindent és elindulhattunk a Szigetköz-tenger II. partjaihoz, de előbb utolsó pillantást vetettem a városra, majd elköszöntem gondolatban fűtől, fától. Még a gondolat is rossz, hogy el kell hagynunk a hazát&amp;#8230; hiszen annyi emlék köt ide minket. Ki tudja mikor léphetünk e földre.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A gyász és az első akadály vétele&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Végre elértük a partot, sok kilométert magunk mögött hagyva. A további lépés a bárkák megépítése volt, amiket erős, vastag fatörzsekből készítettünk &amp;#8211; igaz a munkálatok lassúak voltak, mert mindenki legszívesebben meghalna a borzalom átélése után. Bevallom, én se éreztem jobban magam, sőt le is szúrtam volna magam, ha egy küldetést nem bízott volna rám a sors. Tudtam, hogy e népnek az élete több mint csupán egy egyszerű halál. Vissza kell állítanunk a rég múltat, és az egyensúlyt. Bíztattam, sürgettem az embereket, majd az elkészült hajókkal délnek indultunk egészen a nagy hegyláncig. Onnan Észak-kelet felé irányítottam a zerka nép túlélőit.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Egy-két óra elteltével hamar rábukkantunk egy régi, elhagyatott erődre. Innen indultak a tornádók Zerka ellen. Úgy éreztem, hogy lehetnek a közelben szél idomárok, ezért csak néhányan merészkedtünk be. Az udvarban nagyon erős petróleum szagot éreztünk, ezért az első parancsom a felderítés volt Kátya számára. Habozás nélkül neki állt a feladatának ugyanis tudja, hogy eddig nem csalódtam sosem a megérzéseimben, majd körül tekintettem és még három irányba lehetett menni a kijáraton kívül. Ezután a maradék csapatnak kiosztottam a célterületeket. Euron ellenőrizte a felső szinteket. Én az alsó szinteket kutattam át és a mellettük levő tisztek háló körletét. Egy Andegra nevű tiszt otthagyott naplójából és pár tekercsből megtudtam, hogy az est tarthat számunkra némi meglepetést. Ezek a jegyzetek egy csapdáról próbál figyelmeztetni, de a szöveg nem mond semmi konkrétumot, szinte jelentéktelennek tűnik. Ennek ellenére elraktam egy táskába, amit a vállamra akasztottam. Utána felhasználható dolgokért, eszközökért, ruhákért, ételért, italért kutakodtam.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Ameddig én Információkat szereztem, úgy Kria addig a mellékhelységeket nézte át és a cellákban rabokat talált. Rohant értem, hogy közöljön egy rossz hírt, de mire az udvaron találkoztunk a baj utolért minket. Kria vészjóslóan ennyi tudott mondani: &lt;em&gt;&amp;#8222;nem hinnéd el mekkora bajban&amp;#8230; vagyunk.&amp;#8221;&lt;/em&gt; Ekkor az égből egy tüzes nyíl fúródott bele a nyálkás, nedves földbe, s pár másodperc múlva, mint a futótűz egész erőd felgyulladt körülöttünk. Belőlem majdnem kitört a nevetés. &lt;em&gt;&amp;#8222;Saját elemi erőnkkel akarnak legyőzni a szél idomárok? Ennyire beképzeltek nem lehetnek, vagy még is?&amp;#8221; &lt;/em&gt;A mosolyom hamar eltűnt, mikor egy ablaktörést hallottam. Láttam, ahogyan Euron ugrott ki a 2. emeletről szorosan követte egy láng csóva, amivel lassította az esést, de a bokája kibicsaklott az érkezéskor. Ráadásul a tölcsér a tűzet is, magára szívta, így eszeveszett nagy meleg volt. Bírtuk, bírnunk kellett.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Kátyá a táborozókból hívott össze egy csapatot, amellyel szél idomárokat kutattak fel. Nyugat felől feltámadt a szél. Tombolt az erőd felé irányulva, majd a fölött tölcsérként alakult, hogy kiszippantsa a levegőt tőlünk. Borzalmas volt. Alig bírtunk lélegezni és a lángok ellen is küszködtünk, hogy azok ne égessék el a ritkuló levegőt. Ezt a szörnyűséget nem lehetett fokozni, csak Kria számára. Az ő nevét üvöltötték a cellalakók, mikor a testüket a tűz falta fel. Üvöltésük akár a hiénáé, valamint olyan érzés lehetett a raboknak, mint egy tucat éhes farkas szétmarcangolása egy forró nyári napon. Ahogyan a hús leég a csontról&amp;#8230; az idegek elhalnak, és akkora a fájdalom, hogy legszívesebben ledöfnék magukat, hogy minél előbb véget vessenek az életüknek. Kria magason képzett harcos, sok veszélyes és kegyetlen csatát túlélt az oldalamon, de ez&amp;#8230; ez több mint egy csapda, ez maga a halál torka. Kria egy könnyet ejtett a halottakért. Igaz nehezen, de láttam, ahogy a könny az égbe repült, majd a következő pillanatban jobban tudtunk levegőt venni, mert a tölcsér fele eltűnt. Tudtuk, hogy húgom, Kátyá rátalált a szél idomárokra és nagy részét már leölte megmentésünk érdekében. Így egyre erősebb lett bennem a hitem, az elvem, az El Forp Maréna.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Húgom és többi több ezer ember együtt masíroztak a megmaradt ellenség fele. A szél őrzők egy része megtörte a megmaradt tölcsért és Kátyához repítettek minket hatalmas sárkányrepülőikkel. Tudtam, mikor közeledtünk a következő csatatérhez, ugyanis halottam a fekete hajú helyettesem határozott nőies hangját.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;em&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&amp;#8222;&amp;#8230; tudom, hogy mind féltek, látom szemetekben! Tudom, gyászolnátok ismerőseiteket legszívesebben, de annak nincs most az ideje! Az én férjem, gyermekeim is meghaltak a katasztrófa során, de nem hagyom, hogy hiába való legyen haláluk, nem hagyom bosszú nélkül. Ezért ti se hagyjátok barátotok, szeretteitek halálát megtorlatlanul! Nem engedhetitek, hogy ne fájjon, mert az ad erőt a harctereken, a küzdelemben. Az ő róluk szerzett emlékük, szeretetük segít, az aga a fájdalom. Ne csak az elmúlásuk napjára gondoljatok. Fájdalmatok legyen az erőtök, és azt az elképzelhetetlen erőt éreztessétek ellenségeinkkel, és ne kíméljetek&amp;#8230;&amp;#8221;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/em&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 6pt 3.7pt 6pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;E szöveg végére értem földet és Kátyá vállát érintettem meg jelezve, hogy én is szónoklók egy kicsit, hogy még elszántabbak legyenek az embereim a csatában..&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;em&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&amp;#8222;Hölgyeim, uraim megpróbálok tömör és őszinte lenni hozzátok&amp;#8230; Igaz nem állok mindenkihez közel, de nem akarok több vérontást, viszont elkerülhetetlen most. Biztos lesznek olyanok, kik meghalnak, de ők elmondhatják isteneinknek, őseinknek, szeretteinknek a túlvilágon, hogy az őrzők nem adják fel, nem hagyják, hogy megfélemlítsék, és porrá zúzzák! Nem adták fel a végső órában, ahogyan eddig semmit és senkit. Ezért legyünk hűek hagyományainkhoz, nem adjuk drágán az istenek verte életünket&amp;#8230; a föld éreztesse minden egyes léptünk dübörgését. Marcangolja szét ellenségeinket a bennünk lakozó küzdelem heve. Akár egy cseppnyi víz, a patakok, folyók, tengerek, az óceánok üzenjék meg a mindenségnek e csatát, s a szél vigye tovább távoli ellenünk szítóknak üvöltésünket, amikor újított jeligénket hangoztatom! El Forp Maréééénaaa!&amp;#8221;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/em&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 6pt 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Üvöltésünk a mennydörgéshez hasonlítható, mint a kolosszeumban több millió ember egy ritmusra való taps vihara. Utána habozás nélkül előrántottuk fegyverünket, s rárontottunk a szél idomárok hadára. Nem számított az ellenség túlereje, még így is győzedelmeskedtünk a szélidomárokat a folyó felé szorítva. A folyóból halálos csápok megtizedelték Anszon katonáit. Ezeket a csápokat ügyes víz őrzőink találták ki végső megoldásnak. A föld őrzők, pedig két vastag falat emeltek a szélidomároknak, hogy a tömeg ne szélesedjen el. A szél őrzők vigyáztak, hogy a csapdából ki ne meneküljenek riválisaik. Hihetetlen volt, hogy páncél, kard, pajzs nélkül mekkora nagy győzelmet aratott népem. A kimerítő csata után letelepedtünk és felállítottunk a sátrakat. Egyesek ünnepelték az első győzelmüket, mások a fűben lapulva kihasználták a jó kiérdemelt pihenést. Bennem akkor is nagy nyugtalanság tombolt, pedig nem rég győztünk. Furcsa érzésem volt újra, ezért a tábor körül őröket állítattam.&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: center; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;***&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A sátramban meglátogatott Euron. Épp a lánykámat altattam, ringattam. Az alvezér meghajolt és jelentést tett.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Uram, jelentem a veszteség minimális.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mennyi? Halkan mond, ne ébrezd fel a gyereket. &amp;#8211; kötöttem hozzá kérdésemhez.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- 20 halott és 37 sérült.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Hogyan?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Én is meglepődtem Hiro, de igaz. Én magam néztem meg.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Jól vagy? ... A lábad?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Rendben van. Az orvos visszaroppantotta, és azt mondta, hogy egy-két órát pihennie kell.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Akkor miért nem pihensz?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Amilyen életet élünk, ez maga a pihenés, hogy itt beszélgetünk. &amp;#8211; elmosolyodtam és a babával akartam tovább foglalkozni. &amp;#8211; Láttad úrnőnket a csatában?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem, de tudom, hogy jól forgatja a kardot.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Jól?! Mesterien. Nem csoda, harcos nép vagyunk.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Én ennek nem örülök. &amp;#8211; feleltem mély, szomorú hangon. &amp;#8211;Ezek az események nem véletlenül történnek meg. Mindennek van oka.&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- A holttestekkel mi legyen?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Egy-egy védőrúnával eltemetjük őket.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Értettem.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Úrnőm engedélyezi? &amp;#8211; egyik függöny mögül megjelent.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Fenség! &amp;#8211;mélyen meghajolt Euron meglepődöttsége után.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Köszönöm a bókjaidat Euron tanácsos. &amp;#8211; s ezzel távozott a tanács tagja. &amp;#8211; Vezesd le a felkészülést, én addig dajkálom a kicsit.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Rendben&amp;#8230; -így én is távoztam a sátorból.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Egy hatalmas kupac hamu előtt haladtam el, ami még Anszon serege volt az éjjel. Pár szél őrző Earlah irányába fújta, a főváros fele. Meg akartam akadályozni, de nem sikerült. Nem tudták Euron és az én parancsomat. Tovább mentem és gyász éneket hallottam a közelben. Épp egy temetés folyt, amit a föld őrzők rendeztek a halott szél idomároknak. Megható volt, de lassan tovább kellett indulnunk, mindenkit arra kértem, hogy pakoljon össze és induljunk el az elrejtett bárkákon.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A kérésem érthető és világos volt, ezért hamar elkészültünk és folytattuk utunkat egy másik folyón a hegyek felé. Az első kanyarnál áttértük a szomszédos folyóra, amelyen haladva megpillantottuk a Kimagur hegységet, ami hajdanán az ősi hegylánchoz tarozott. Annak lábánál bolyongtunk Einach felé, amikor egy zöld rét tűnt fel a messziségből, ami elnyúlt egészen a határig. Ott láttam az állatok éhes tekintetét, és a fáradt emberek arcát. Úgy döntöttem, hogy letelepedünk egy kis időre kipihenni magunkat. Egyből szóltam az összes tanácstagnak. Az emberek örömét látva, már csak magam és a mostoha lányom felmelegítésén dolgoztam. Egy tábor tűzet gyújtottam és féltő apai kezekkel próbáltam kényelmet biztosítani egyetlenemnek. A régi katonatársak meglepődtek az érzelgős oldalamon, de nem vetették meg. Mindenki a tábortűz köré gyűlt és meséket, történeteket meséltünk egymásnak. A sok nevetést és jó kedvet megzavarta az előérzetem. Néhány embert állítottam a négy égtáj, s Kimagur felé.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;M&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;enekültek &amp;#8222;végre a fővárosban&amp;#8221;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;A vidám pillanatok pár óra múlva megszakadtak. Egy mély hangú ember zendített rá, hogy támadás érkezik. Ekkor mindenki a határhoz sietett, ahogyan csak tudott, mindent ott hagyva. Csupán én próbáltam némi ellenállást összehozni, de nem túl sok sikerrel. Ekkor Euront láttam meg, ahogyan ő is toborozni kezdte az embereket ló háton.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Euron&amp;#8230; TFL! &amp;#8211; parancsoltam neki a taktikát.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Én összegyűjtöttem annyi szél-, és föld erejű őrzőt, hogy készen álltunk a védekező visszavonulásra. Az óceán felöl érkező széllöketeket a szél őrzők blokkolták, és a föld őrzők a hegyről zúduló sziklákat állították meg mindegyikőjük nem túl sok sikerrel.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Szerintem, jól jönne egypár tűz löket, de akkor intenzívebben kell szelet előidézni mindkét irányba. - jobb oldalamon Kátyá jelent meg, a húgom.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Az észrevételére rábólintottam, s az igenlő bólogatás mellett egy kikötésem volt:&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;-Viszont csak a tenger felé adjuk.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A taktika első fele jól sikeredett, a népem elérte a határt, és a tűz egység ott felsorakozott. Amikor odaértünk hatalmas tüzelésbe kezdtünk volna, de azt láttuk, hogy menekülni kezdtek. Értetlenül néztük Anszon császár katonáinak eltűnését. Körül néztem és láttam, hogy Alterek bukkantak elő a több méter vastag, kilométernyi magas fák mögül. S egy ismerős hang csendült fel onnan.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ki a vezetőtök? Hozzátok ide elém ti idomárok! &amp;#8211; ekkor Elektria úrnőm jelent meg a férfi elé.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Én lennék, mi az óhajod? &amp;#8211;válaszolt úri nőhöz méltóan és bömbölni kezdett a kezében Elenora.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Miért ijesztetted meg az egyetlen lányomat? &amp;#8211;csatlakoztam, mint harmadik fél.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ki vagy te idegen? &amp;#8211; emelte feljebb az orrát, látszott rajta a pökhendiség.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Fel sem ismered a hangom? A nővéred Márei, pedig felismerné. &amp;#8211; egyre közeledtem felé és mondta a magamét megszakítás nélkül. &amp;#8211; Helpen Heroes vagyok a Diadal Tűz parancsnoka, e királynő rokona. Netán ha végezni akarsz velem, akkor jobb, ha tudod, hogy addig nem nyugszom, míg népemet biztonságba nem tudhatom.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- A szövegedtől felismerlek Hiro. Megváltoztál külsőleg, de a stílus nem nagyon változott.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Főleg, hogy említettem a nevem. Hehe!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Gyertek, elkísérlek benneteket Bossrásba (Bosszrásba). Hiro, mesélj utatokról.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;...&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 3.7pt 0pt 0cm; text-align: justify; tab-stops: 27.0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Istenek, Borzalmas lehetett. Szóval az a fény oszlop Zerkában ért földet&amp;#8230; még innen is lehetett látni ahhoz képest, hogy a két ország között ott van a Kimagur Hágó. Hatalmas energia kellett hozzá. Részvétem Hiro, szörnyűséges dolog, ami mostanában történik veletek. Természetes, hogy befogadjuk a népedet. - &lt;/font&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Mírier utolsó mondata hallatán egyet bólintottam, s a főkapunál álltunk.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt;         &lt;/span&gt;Ekkor a kedves barátom a védő rámpa mögé telepítette a népemet, valamint utolsó dolgaként engemet és úrnőmet az Alter király elé kísért. Ott megbeszéltük nagy nehezen a jövőnket feltételekkel megállapodva. Az isteneknek hála itt megnyugvást találtunk, de nem örökre. Mindannyian éreztük, hogy tovább kell állnunk, vissza kell foglalnunk Zerkát. Miért? Nem tudom. Valamilyen megmagyarázhatatlan erő vonz minket, kényszerít minket, hogy vigyük végbe a missziót, az őrzők hajdani otthonát.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Guards-of-Gods-2-21-resz-b1-p7.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>Az elveszett vérvonal</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T13:36:06Z</pubDate>
		<description>&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Egy nyári éjszakakor az eső után a sűrű erdőbe menekült egy fehér ruhájú fegyveres férfi a másik könnyűpáncélos társától. Ezt érezte a Fehér Marcangolók nevű vérfarkas törzs. Érezték, hogy két emberszabású lény fut keresztül az erdőn a Blood erődből, de nem ember szaguk volt csupán hasonló. R&#039;kum törzsfőnöknek ismerős volt a szag. Az egyik vámpír volt, a másik is, de valahogy más fajta illata volt annak. R&amp;#8217;kum körül minden vérfarkas hegyezte a fülét a 2 lény között.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Miért menekülsz Raidon? Miért szállsz szembe az elveinkkel?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- .... Miért?.... - ekkor mindegyik megállt a tölgyfaerdőben - Mert nincs értelme annak, amit csináltok. Az embereké a világ, mi csak torzulásai vagyunk az anyatermészetnek.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Bolond, az erőnket nem hiába kaptuk. Kövessük a természet törvényeit...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- És mi lenne? Erős fent marad, a gyenge meghal?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Az is. Próbáld meg követni a klán vezetőt, gyere vissza az erődbe.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem, nekem túlságosan brutális az egész.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Hm... Túlzottan humanista vagy Raidon. - megindult a vérfarkas csapat R&#039;kum intésére.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Először elrejtőzve körül vették egy gyűrűbe a két idegent.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Itt vannak, gyere vissza!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem. - Ekkor már a hatalmas fák ágain ugrált Raidon és barátja, majd az egyikőjük a hátára esett.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Egy fehér ruhás dámfír&lt;/font&gt;&lt;a name=&quot;_ftnref1&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftn1&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[1]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; esett le az égből. Barna köpenye messze szállt a levegőben. Nem figyelte a környezetét, most a fájdalmaival volt elfoglalva. Nagy nehezen felakart tápászkodni, de nem sikerült, tovább fetrengett háttal a földnek. Amikor sebei begyógyultak, megérezte az ázott kutya szagot. Az ezüstös szürke szőrzetű farkasok már a nyakába lihegtek. Érezte a fojtogató rothadó hús bűzét, ami a vérfarkasok hegyes fogai közé szorult. Kikerekedtek Raidon szemei, majd látta, hogy régi barátja maga fölé siklott a levegőben nyújtva a japán jellegű kardját. Raidon hirtelen elkapta a társa tokjában fekvő kard markolatát, és a katanat&lt;/font&gt;&lt;a name=&quot;_ftnref2&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftn2&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[2]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; egy időben húzta ki a sajátjával. Gyorsan felállt, mintha a villám csapott volna belé, utána forogni kezdett. A pengék ugyan megkarcolták a farkasok arcát, de időt akart Raidon, hogy harcállásba álljon, mielőtt ellenségei letámadnák. Ebben a pillanatban földet ért a vámpír. Annak köpönyegéből alig látszott ki önmaga, az ujjatlan egyenruhája takarta az arca felét. Fogta a kard tokot, hiszen a kiképzett harcosként maga a tokot is fegyverként tudja használni.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ti Vámpírok, hagyjátok el ezt az erdőt. &amp;#8211; szólalt meg R&amp;#8217;kum.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Még nem, amíg nem viszem el az ifjút az őt megillető helyére. - válaszolta a körön kívüli vérszívó.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ostobák, Ez az erdő a mi otthonunk. Ezernyi csata színhelye a különböző vámpír klánoké. Elég vér folyt itt. Ez a Fehér Marcangolók területe évszázadok óta.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mindig is vér fog folyni R&#039;kum törzsvezető, amit ti csináltok...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Csupán túlélésünk miatt ölünk, és tudd, nem csupán önös érdekekből gyilkolunk, fel is szoktak bérelni vérszopókám. De miért beszélek, elég, ha megöllek titeket, a két legerősebb vámpír klán fejeseit... &amp;#8211; A vámpír nagyot nézett. - Meglep, hogy tudom?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem. - felelte a dámfír - Amit azt illeti tudtuk, túl sok pletyka járt a barakkok&lt;/font&gt;&lt;a name=&quot;_ftnref3&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftn3&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[3]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; között, sőt az egész városban. És amilyenek a katonáink... inkább az emberek oldalán harcolok. Nem az élet kiirtása a célunk, emlékezz, kérlek a part-menti csatára.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Túl jól emlékszem..&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- ...Hiszen&amp;#8230; ott voltál... &amp;#8211; csodálkozott a vámpír mindkettő beszéd partnerén.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Igen, az emberek leleményesek. Paladin ember csoport fog minket, fajtánkat vadászni. Egyelőre ők többen vannak. &amp;#8211; felelt a csodálkozás után a vámpír. - A végső megoldás segít nekünk, urai lehetünk a világnak, csupán a te véredet kérem Raidon.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem, megmondtam, a világ az embereké.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ostobák, a világ mindenkié, és senkié. - szólalt meg R&#039;kum. - Hagyjátok abba és álljatok tovább.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Fogd be, azt sem tudod mi az a &amp;#8222;végső megoldás&amp;#8221;! &amp;#8211; idegeskedett a dámfír.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mond el neki, talán ki tudlak javítani.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Rendben. Megalkotjuk a vér körét és a tiszta természetűek, például az emberek minket szolgálnak, olyanokká válnak, mint az állatok, nem fognak tudni gondolkodni, bármit megtesznek az uralkodó fajnak.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Hát nem lenne gyönyörű? A kárhozott fajok egyike lenne az úr a földön. És ezzel csak neked van bajod Raidon kapitány.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem csak neki vámpír, hanem nekünk is. Az elvetek hidegen hagy minket, mert tudjuk, hogy más fajok istenei rátok küldi a haragjukat.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Heheheh. Túl babonás vagy öreg farkas.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ha így gondolod, akkor sem megyek veled vissza, senkivel sem, én ebbe nem egyezek bele, és ameddig én nem vagyok hajlandó megtenni a Végső megoldás terv első lépését, addig a 21. klán sem fog lépni.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Dámfír te érzelgős együgyű, nem fogod fel a jelentőségét? -ekkor leengedte a kardokat Raidon, s az egyiket átdobta a vámpírnak.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Furcsa ezt hallani, aki még a nevét sem árulta el senkinek, valamint semmiben nem hisz. Ezt te magad mondtad. Miért bízzak benned?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Szóval harcolni akarsz.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ha így tudom megvédeni az igazamat, akkor igen. - ezután megnyílt a kör a vámpír felé. - Készen áll hadnagy?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Raidon villám gyorsan a tiszt mögé futott, nem is lehetett látni. Ennek ellenére a gyors kardsuhintást kivédte a vámpír, és a védekezést egy erő teljes rúgás követte. Eltalálta a dámfír bordáit, majd a &amp;quot;sas állás&amp;quot; formát vette fel s várt. Raidon felállt a sajátos pózába. Lábai merevek, kardja párhuzamos az előre tett bal lábával. A farkasok mindkettő vérszívó köré gyűltek.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mi ez a póz? Egy lábbal akarsz küzdeni? Le akarod vágni a bal lábadat?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mindenki próbál egy egyedi módszert kifejleszteni, csak te nem törekedtél erre.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Bolond vagy, nem lehet új technikát kifejleszteni, a múlt mesterei már rég kitaláltak mindent.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ki mondta neked, hogy az egész technikát ki kell találni.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Először Raidon támadt szúrni próbált, majd hatalmas erővel oldalról suhintott, amit az ellenfele mindet kivédte, s a végére mellkasba rúgta Raidont. Elégedetten látta, ahogyan a dámfír a hátára esett, vigyora egészen a fülig ért és miközben már hangot adott volna boldogságának, amikor újra felállt az előző pózba. A dámfír hamar felpattant és ő is ugyanazt tette, mint a vámpír: nagy mosollyal felállt a saját harci pózába.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ezt fel ismerem, ez egy alap felállás, ostoba vagy hogy ezzel a módszerrel akarsz megölni. Hehe. &amp;#8211; gúnyolta a vámpír.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Most jöhet az én módszerem...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Raidon a magasba ugrott és a kardjával felülről ütött. Ezt a vámpír hadnagy kivédte, de térdére zuhant. Hamar megfogta a Kenpachi klán vezető vállát és átlendült a másik oldalra, s átszúrta őt a bordák alatt átlyukasztva a gyomrot épen hagyva a gerincet, majd elengedte a kardját.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Heheheeh! Remélem nem lesz nyoma. - ömlött a vér a dámfír szájából. -Szép volt. - szembe fordult a vámpírral. -Kívánó rögtönzés tanítványom.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Tanítványod?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Látod ezt a kardot? - az utolsó szó kiejtésekor hátulról kihúzta a kardot magából. - Ez természetellenes. Ahogy az is, hogy nem fog rajtunk a betegség, kerülget a halál, nem mehetünk ki a fényre.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- De te igen, részben ezért is csodállak...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Pofa be, hallgass végig. Mi nem tartozunk e világba, sosem tartoztunk. Sosem leszünk boldogok, mindenütt csak a vérszomjunkat oltanánk, akár a saját fajunk véréből is táplálkozni fogunk. Ezt nem engedhetem. Már senki sem emlékszik az igaz vámpír históriákra, amik több mint tanító célzatúak. Még fogalmad sincs mi az igazi hatalom. A felelősséget mindig vállald tetteidért, és több leszel, mint azok a pojácák az erődben. Csak arra kérlek, hogy gondolkozz.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem, nem hiszem el, hogy pár régi mesének bedőltél, és a szerint döntesz fajunk nyugodt fent maradásáról!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem érted a lényeget... Emlékszel még az emberi énedre, az emberi múltadra? Én királyok között nevelkedtem, hidd el, tudom mit mondok. Azok a történetek, nem csak a vámpírokra, hanem az emberekre is igaz a tanulsága, meghökkentő mennyire. Fel kell fedeznünk az ős vámpír birodalmat és ott uralkodnunk békén hagyva az emberiséget.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nevetséges vagy és őrült. Jobb, hogy ha megöllek.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Nem teheted, neked most elő kell állítanod, nem eltenned láb alól.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Ekkor a vámpír Raidon felé futott, hogy véget vessen a beszélgetésnek. Ellenfele nagyon meglepte, megérthette Raidon módszerét, a módszer titkát. A damfír váltogatta a stílusokat kedve szerint, nem lehetett tudni hogyan miként támad.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Ez a titka ennek a harcmodornak, az összefüggések. &amp;#8211; szólalt meg az névtelen vérimádó.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Az emberi létem során filozófus voltam fiacskám egyben kitűnő hadvezér.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Túl nagyra tartod az emberi létet. Az emberek semmik hozzánk képest, mint egyszerű patkányok, romlásba viszik a világot. Ja és sosem voltál ember. Hiába hazudsz.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Viszont én legalább biztosan tudom milyen érzés, és egy kérdés. Mi mit csinálunk, ha nem rontjuk a világot?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Mi helyre hozzuk...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Tévedsz, a saját formánkra akarjuk formálni a világot, holott nem kéne. Elkényelmesedett a mai vámpír nemzet. Nekem még így is jó a valóság.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Inkább nem szólok semmit. Ez a végső szavam te túlzott emberi vallás őrült.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Hogyan?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Hallottad! Az egyik éjszakán gyűlés volt, azért késtűnk, mert hallottam, hogy álmodban Istenhez könyörögsz, látszik, hogy fattyú vagy.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Nem kellett se több, se kevesebb. Raidon rárontott a vámpírra, aki pár másodperc alatt félre ugrott és átvette a vezető szerepet a küzdelemben. A végén már csak szúrni próbált Raidon egykori barátja. Az utolsó szúrásnál a földbe szúrt ugyanis Raidon a kardjával lefelé hárított. A fehér ruhás dámfír a bal kezével megtámaszkodva forgásból kétszer megrúgta (egyszer arcon, másodszor gyomorba), ennek eredménye kép a vámpírokhoz hű katona neki zuhant a fának, Raidon a forgás végén lábra állt. - *Breakeseknek ez a heli egyik változata, legalább is olyasmi.* - Majd kardjával neki szögelte a vámpírt a fa törzsének.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Szedj le, mindjárt fel kel a nap! Fénybennjáró!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Akkor, ha megígéred, hogy nem követsz, és nem mondasz semmit erről a találkozásról?&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Igen-igen csak szedj le!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Látod, ezért nem leszel naggyá, nem tudsz kiállni rendesen az igazadért. - Raidon látta, hogy a vámpír mosolyog.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Dehogynem, de csak így tudtam feltartani a Mindent látó szemet az erődből. Heheh örülök, hogy így döntöttél, nem vártam mást tőled, kérlek, hagyj itt meghalni, ha visszamegyek, akkor rosszabb vár rám. Had tisztuljak meg a fényben barátom. Kérlek, hagyd itt a kardod bennem... És, hogy emlékezz rám a nevem Holló, ember nevem Kain.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Örülök baráton. Kedves volt tőled és elég fájdalmas, legalább nem kell félnem, hogy kicsi előnyöm van.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Csak az ember szolgáktól óvakodj, hamar el fog jutni a híred. Vigyázz magadra.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Remélem a mennybe jutsz. Ég veled!&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Menny... heh, csak a pokolba megyek. Te magad mondtad, hogy elátkozott nép vagyunk...&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- De kaphatsz feloldozást.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;- Viszlát Raidon, Isten kövesse utadat. - erre Raidon egyet bólintott, várt egy kicsit, leszegte a fejét és elindult felvetve a barna köpenyét.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Negyed órával később felkelt a Nap. Kain üvöltését hallani lehetett az egész erdőben. Az üvöltés után a Fehér Marcangolók vonyítását lehetett hallani. Biztosan búcsúztak a békére váró vámpírtól. Kainból csupán a csontváz és a könnyűpáncél maradt meg. A tetemet a vérfarkasok eltemették, mintha emberi szertartás lett volna. Ez az esemény után veszett el az a vérvonal, amelyik egyike a nélkülözhetetlen a vámpír isten feléledésének, s az óta is keresik a vámpírok égen, s földön Raidon leszármazottait.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;hr width=&quot;33%&quot; size=&quot;1&quot; /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;div id=&quot;ftn1&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoFootnoteText&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;a name=&quot;_ftn1&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftnref1&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 10pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[1]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;2&quot;&gt; Dámfír : vámpír, ember keverék, aki alapjába véve vámpír tulajdonságok előnyeivel és néhány hátrányával rendelkezik, de emberi mi voltjuk még erős. Szóval Humanista vámpír, aki mindent megtenne az ember társaiért, szeretteiért.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div id=&quot;ftn2&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoFootnoteText&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;a name=&quot;_ftn2&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftnref2&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 10pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[2]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;2&quot;&gt; Katana: Középkori Japánban leginkább használ szolgálati kard, sajátos formával.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div id=&quot;ftn3&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt&quot; class=&quot;MsoFootnoteText&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;a name=&quot;_ftn3&quot; href=&quot;rsc/js/tiny_mce/blank.htm#_ftnref3&quot;&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;MsoFootnoteReference&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 10pt; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;[3]&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;2&quot;&gt; Barakk: katonaszálló, hálókörlet&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Az-elveszett-vervonal-b1-p6.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>Perzsia Hercege - Az igazi átok</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T12:10:44Z</pubDate>
		<description>&lt;div style=&quot;background: #fafafa; margin-left: 3.75pt; margin-right: 0cm; border: #bcc5d6 1pt solid; padding: 8pt&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;h3 style=&quot;background: #fafafa; margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; border: medium none; padding: 0cm&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; color: #ff9e44; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://www.baratikor.hu/?pid=2604026&quot;&gt;&lt;span class=&quot;Hiperhivatkozs1&quot;&gt;&lt;font color=&quot;#445f96&quot;&gt;Perzsia Hercege (Prince Of Persia)&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/h3&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 9pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Az igazi átok (The Real Imprecation)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;          Perzsia egykori híres városában, Isztambulban nem gyakori a bűnözés, csak a tolvajoktól és az útonállóktól kellett tartani. Isztambul a perzsa birodalom második legcsodálatosabb és legszebb városa. Az utcák hatalmasak. A járdák legalább 6 méter hosszúak és az autó utakon 5 lovas kocsi is elfért. Pompában áradt a város nagy része. Egyik körzetet csak a szegények negyedének nevezték. Minden hétvégén a Kelt tért és Ábrahám utat a kereskedők, a távoli utazók, és a szegények közül is páran bódékat állítanak fel, és a terméküket árulják. Fűszereket, gyümölcsöket, ruhákat, húst, és ékszereket. Az egész piactér el volt zárva. Nem csoda, mert egy nagy esemény történt, egy híres ember is felbukkant alkalmi ruhát vásárolása érdekében. Ez a nagy esemény központja a perzsa királynő volt, már lassan 3 éve jelen volt a királynő a piacon.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Egyik gyümölcs boltnál kiáltások hallatszottak. Az eladó üvöltött az őröknek egy tolvaj miatt és ő is futott a rabló után, de hatalmas hasa akadályozta. A fiatal tolvaj egy almát lopott gazdag katonaembernek öltözve, csak a kard hiányzott. A fiatal rablónak hihetetlen akrobatikában jeleskedett. Falon futás, hatalmas ugrás, akár még egy álló hordót is képes volt átugrani álló helyzetben, csak a forrófejűségével volt gondja. Nem gondolta, hogy a királynő védelmében fog ütközni. Az egyik őr észre is vette és védekező pozícióba állt. Az ifjú tolvaj az őr alatt átcsúszott. Majd két, három méter után egy másik őr a tolvaj fejtakaróját szó szerint letépte, de nem maradt el a viszonzás. A rabló erősen ágyékon rúgta, emiatt az őr szeme kettéállt és szépen összeesett. A harmadik őr a lándzsájának végével kiütötte a tolvaj kezéből az almát és oldalba rúgásával egy romos bódéba röpítette. Ettől sok ember inkább eliszkolt volna, de ő felállt és sokadikra lerúgott egy hosszú, erős fadarabot, ami a bódéból megmaradt. A katona örömmel nézte a szenvedő ifjú legényt. A királynő elborzadva nézte az eseményt és a sokk miatt meg sem tudott szólalni, de egy biztos, a szemének hit és megjegyezte a fiatalember arcát. A harc elkezdődött a katona kardja a tolvaj bordái alatt és a combjánál ejtett sebet. Ennek ellenére a legényember tovább harcolt. Pár métert gyorsan hátrált és egy lyukas korsót dobott ellenfele fejéhez. A katona elájult, de még volt három őr. Két őr fedezte az alma őrizőjét. A két őr között az előbb említett katona kezéből határozottan mozdulattal kiütötte a gyümölcsöt. Az alma zuhant a föld fele és csak azért is utána ugrott a kis tolvaj. Sikeres gyümölcs mentési akciója után belerakta az egyik őrtől szerzett tarisznyába zsákmányát. Az őrök le akarták támadni a tolvajt, de egy hosszú bottal átlendült egy kis ház tetejéről egy másikra, mintha olimpiai szám lenne. A város mégse kutatták át a különös rabló után, mint minden embernek van otthona, egyeseknek egy ház, másoknak az utca, de a tolvajnak egy romos épület szobája volt, amely kilátása a palotára nyílt. A szobában alig volt pár törött korsó, két ágy, egy tábortűz és még víz is folyt a szobában. A lopásnak mindig van oka, az ismeretlen tolvajnak a nagybácsikája miatt kellett. Szegény rongyos öreg beteg volt és még mozdulni sem bírt.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Rá két nappal valaki feladta az ifjú tolvajt, és börtönbe vitették a fiatalembert. A rabló aludni sem tudott, mert csak nagybácsikájára tudott gondolni. Másnap reggel akasztófával akartak vele végezni. Az öreg nem maradt a rejtekhelyen. Piros csoda szép ruhában megjelent egy ciprus fából készített bottal a kezében. Az öreg magyarázkodni kezdett a fiú tettéről, majd megszólalt a bűnös, &amp;#8222;nem hallhat meg az, aki már rég nem hall.&amp;#8221; Az öregember már könyörgött, hogy a büntetést inkább dolgozza le a rokona, és a halál markába ne adják. E pillanat után a királynő suttogott Perzsia királyának fülébe. A király felállt, körülnézett. A közönség kitágult pupillával nézte uralkodójukat. Az öreg nyugodt volt, de egyre jobban lehetett látni, hogy türelmetlen. Inkább ő is körülnézett és a királynő szemében látta a választ. A király megszólalt, de a válasz jobban lesújtotta szegény fiatalembert és bácsikáját, de várható volt.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;- Az ítélet halál, ha egy megszabott büntetést egy bizonyos határon belül! &amp;#8211; szomorúan közölte népével az uralkodó a hírt népével, de a nép örömében őrjöngött.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;span&gt; &lt;/span&gt;Három hónapig sziklákat kellett törnie, de ha nem jött össze a 200 kilogramm, akkor lefejezik. A királynő arca elfakult a csodálkozás és a férje miatt. Majd sajnálatát jelezte az öreg, szegény embernek és meghívta az öreget, hogy ott lakjon a palota egyik szobájában, míg az agg ember egyetlen ismerőse náluk dolgozik, de az öreg inkább elutasította. A fiú kéthetente meglátogathatta öreg bácsikáját a szegény negyedben. A második hónapban az öregember furcsán viselkedett. Egyik nap a rabszolga leült bácsikája elé. Az öreg megfogta a rokona fejét és a por, a kosz mozogni kezdett a földről, mintha egy tornádó belsejében lennének. Az öreg szeme teljesen elfehéredett és az erei feketére váltottak. Egyszer csak a hatalmas szél lenyugodott és az öreg fizikai állapota helyre állt, de a lélek világa megváltozott egy kicsit teljes hangulat elváltozása volt, sőt úgy érezte, hogy aludnia kéne. Ezután az öreg mesélt az ifjú jövőjéről egy-két látomást és figyelmeztetéseket hagyott hátra a halála óráján. Utolsó szavai ezek voltak: Az idő pokla egyszer téged is utolér, de vigyázz, mert nem egy ártatlan történet. Csak a halál szagát érzem&amp;#8230; Húzd fel a kezedre ezt&amp;#8230; a páncél darabot.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;           Az öreget a halál utolérte a kaszás. A fiatal tolvaj csak gyászolta egyetlen volt rokonát a mellett, majd a karkötőn különböző szimbólumokkal volt ellátva és fénylett, mint egy szentjánosbogár az éjszakában. Hajnali órákban egy fekete fátyollal lefedte elhunyt bácsikájának testét és sietett vissza a palotába. Senkinek nem beszélt a történtekről, úgyse hinné el senki. Másnap éjjel kilopódzott a palotából és a bácsikájának testéhez siettet, hogy békességben eltemesse.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Csak reggel tudott visszaérni a palota kapuján keresztül. A király észrevette a bánatot szegény fiatalon. Addig fogadta, amíg el nem mondta, hogy mi történt a bácsikájával, de a misztikus dolgot inkább kihagyta, és Az idő pokláról kérdezősködött. A király egyszerűen csak elment, mintha nem is hallotta a rabszolga kérdését, de az ajtóban elborzadt. Az nap este a királynő meglátogatta az istállót, ahol az ifjú szolga lakott, majd mesélt Az idő homokjáról. Egy hatalmas homokórába zárt halálos vírus, amely kétszer vagy háromszor egész Babilont sújtotta átkával. Majd elhagyta az istállót Arjulta királynő.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Rá egy héttel egy sereg közelítette meg Isztambul kapuit. Szörnyetegek közeledtek Keletről egy furcsa ember vezetésével. A király nem akart hinni a fülének mikor hallotta a hírt, ezért előkapta arannyal díszített távcsövét és szétnézett a város falain túlra. Pár óra múlva a szörny hadsereg elérte a város kapuit. Először légi támadás érte a várost. Élő-halott darvak repkedtek a város lakói fölött, de nem támadtak csak terelték az embereket. Az élő-halott hadseregnek még Isztambul falai sem akadályozták a hódítást. A király tudta, hogy egy átlagos harcosnak nincs sok esélye több élő-halott homok szörny ellen csak egy dinamikus, nagy tehetségű harcos képes dacolni körülményekkel szemben. Az udvarban nem zavartatott fiatal rabszolga kőtörőként dolgozott akkor s őt kérte, hogy felszerelje a szükséges páncélzattal és a legerősebb kardjával, mert látta harcolni az őrök ellen. Szegény ifjú nem bírt mozogni sem a páncélban, de segített önmagán gyors és egyszerű megoldással. A páncél fölsőjét hagyta csak magán, mintha egy újatlan lenne rajta. Selymes, vádliig érő nadrágban és nagyon kényelemes csizmában kezdte el a város visszafoglalását.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;A szörnyekkel nem harcolt csak elkerülte őket, de a karperec egyre jobban tisztább, fényesebb lett és mintha megújult volna, de ez csak akkor következettbe, amikor óránként új képességeket érzett, de ez ájulásokkal járt. Egy nappal később homok szörnyek vezetője mélyen Isztambul alatt egy alagutat talált. Az alagút végén egy kőtömb állt és középen egy rés, de nem egy átlagos rés, hanem egy kör alakú tárgy lenyomata. Ez sem volt gond a gonosz hadvezérnek. Egy amulettet helyezett a résbe. A föld megremegett és a kőtömb ketté nyílt, mintha egy kapuként utat adott. A kőtömb mögött a pokol tüze égett és démonok röpködtek, de a legfontosabb, hogy ott volt az idő tőrje, az idő homokjának egyik kulcsa. Amikor kivitte a pokolból a hadvezér a kést, lelkek szabadultak ki vörös fényként. Isztambul földje, a fűk, a fák és a bokrok is vörösen világítottak. A holtak jártak a felszínen és fegyverekkel a kezükben gyilkolták a helyi népet. Az ifjú harcos a csöveken csúszott elfele a szegény negyedbe ebben a pillanatban, mert ott még senkit nem fertőztek meg. Egyszer csak az egyik csúszáskor reflexből egy ruha szárítót kapott el, de elszakadt a zsinór. Egy hatalmasat zuhant egy kiszáradt kút feneke felé. A kardját kihúzta, és a kút falába döfte. Így haladt egyre lejjebb sebességét lassítva. Egyszer csak egy terembe találta magát, ahol egy páncélzatot talált. Ságon rég elveszett páncélzatát láthatta maga előtt. Látta, hogy hiányzik belőle egy rész, pont az, ami a karján volt. Felvette a páncélzatot. Olyan volt a páncélzat, hogy a karjait nem fedte, csak a törzsét és a két felkarját, valamint teljesen a bőréhez simult. Volt egy tőrtartó az oldalán és a hátán volt a kard tartója, bár hiányolta a kést. Ságon kardja kék fénnyel világított, a penge vége meg volt görbítve egy kicsit. A pengén szimbólumok ékesedtek, de egy másik termet is látott, furcsa sötétséggel árasztott termet. A terem közepén egy szakadék tátongott, de középen beton út lebegett egy kis lyukkal a közepén. Egy híd kötötte össze a bejáratot és a beton táblát. Amikor a lyuk fölött állt, egyszer csak mintha tornádó közepében lenne, mint amikor halott nagybácsikája fogta meg a fejét olyan volt, amikor halott bácsikája megfogta a fejét. Emelkedni kezdett a hősünk és eltűnt, mint a kámfor. A tolvaj egy másik helyen ébredt és írásokkal teli falak körül vették. Nem sokkal rájött, hogy Babilonba csöppent. Kifutott a szobából és egy másik portált látott, ezek szerint az előző csoda egy teleportáló volt, s ezt is kipróbálta, habár más volt, mint az előző. Babilonban találta magát, de más időben. Akkor még nem volt ott a portál csak egy folyosó, ami egy hatalmas homokórához vezetett, a tolvaj tudta, hogy ott kezdődött Babilon harmadik eseménye az idő homokjával. Neszt hallott a folyosó végéből. Gyorsan el is bújt egy oszlop mögé és elkezdett felfele mászni egy indán. Egy sisakos szörnyet látott. Ságon sisakja volt a szörny fején, majd egy kést akart beledöfni a homokórába. A tolvaj leütötte óvatosan és csendben, a levegőben oda rázuhanva. A kést felkapta és elkezdett futni, de tudta, hogy így nem tudja lerázni a lényt, meg kell ölnie. Egy más irányba vezető úton egy újabb portált talált és szinte bele vetődött. Ságon, a hajdani természetfeletti hős termében pihent meg. Tovább futott és szembe került egy újabb szörnyeteggel, ami látszott rajta, hogy erősebb volt. Látta, hogy egy amulett van a szörny mellkasára erősítve. Ebben a pillanatban Ságon ruházata világítani kezdett és az amulett is. Azután a szél körbe-körbeforgott körülettük. Az amulett kitépődött a szörnyből és a sisakja is lerepült a szörny fejéről. De nem ez még korán se volt minden, mert a tolvaj Ságon segítségéért esedezett, de a szörny inkább kigúnyolta. Egyszer csak kiáltások hallatszottak a homok viharból. A szörnyről egy maszk repült le és emberformát öltött, majd elporladt. Ságon páncélzatát levette és ráhelyezte Ságont ábrázoló szoborra. Nagy nehezen ki tudott jutni a kútból a tőr segítségével, a falakon felugrálva. Körül nézett a városban, de a város csak romhalmaz volt és lakatlan. Hosszú keresés után talált egy szép, rendes ruhát, ami nem volt elszakadva csak egy kicsit poros volt.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Másnap délután elporolta magát és Ságon szobra elé állt, elmondta hangosan vágyát s egy másik pillanatban a szoborról leesett a medalion a földre. A fiatal tolvaj felvette a medaliont és lassan felállt, majd orra elé nézett. Ságon lelke nézte nagy örömmel perzsa hercegét. Elárult a hajdani hős egy titkot. Az ő várvonalából való ez a tolvaj. Az idéző csak állt és nagy sokk alatt állt és nem bírta felfogni, hogy hogyan teljesedhet be az egyik vágya. Ságon egy új portálba vezette, de nem történt semmi addig, amíg a herceg nyakába nem akasztotta az amulettet. A portál máshogy működött, amikor Ságon lelke beleavatkozott.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Isztambul hőse Babilonban találta magát. Egy udvarban látott egy homok szellemet, ami Kailina névre hallgatott. Egy nőt, aki a maharadzsa lánya volt és kiválóan bánt a nyíllal és az íjjal. És persze egy férfit, aki egykor dicső legendák zengtek lassan 100 éve. A férfi elvette az amulett hordozójától az idő tőrjét, ami ott volt a másik kezében egy hasonló, talán ugyanaz, de a fiatal tolvaj közbe szólt. A férfi fenyegetni akarta, de a hasonlóságot látván a vita és az erőszak elhagyta fejüket, majd visszavette a tőrt az isztambuli hős és olyan szélvihar keltett, mint amikor a portált akarnánk használni. A két tőr egybeforrt és a két férfin sem maradt el a hatás. A fiatalember balkarján Babilon jelének egyik fele beleégett, a másik fele a félmeztelen férfi jobb karjába. Kailina száját egy mondat hagyta el: Ő a te fia Prince, ezért olyan nagy a hasonlóság. &amp;#8230; Farrah, nem öleled meg az utódot? A távolból az előbb említett &amp;#8222;Farrah&amp;#8221; megölelte szorosan a család vérvonalából megmaradt fiatal embert és a nevét kérdezte, de a fiú nem válaszolt semmit. Kailina egy sugarat küldött az égbe, egy portált. Farrah Prince-hez bújt és egy örömkönnyet ejtett. Mielőtt belelépett a portálba a tolvaj, megfordult és ajkát ez a mondat hagyta el: Narew vagyok, Perzsa hercege. E pillanat után elmosolygott és beleugrott a portálba.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Egyszer csak az akasztófán találta magát más, szép fehér ruhájában és a medalionnal a nyakában. Majd öreg bácsikája szavait félbe szakította és felmutatta sebes karját. És elmesélte, hogy mi történt Isztambullal Az idő poklakor&amp;#8230; Majd a magas lelátóból megszólalt a király lánya, hogy igazat beszél Narew. Rajta volt Ságon gyűrűje, így biztosan állította a történet hitelességét, majd elárulta, hogy ő is kutatta a reményt, hogy a város megmeneküljön abban az időben és térben. Gyakran látta fiú akrobatikáját és ott volt mikor a homok szörny vezérét legyőzte megbújván a romok közt, ugyanis őt követte a gonosz vezér. S abban a pillanatban a történet újra kezdődött.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt; &lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Perzsia-Hercege-Az-igazi-atok-b1-p5.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>A Rock Szemében</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T12:02:41Z</pubDate>
		<description>&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;u&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align=&quot;center&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; style=&quot;background-color: #00ff00&quot;&gt;&lt;strong&gt;&lt;u&gt;A Rock Szemében&lt;/u&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Megy a zene,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Megy az élet.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Megy a Skinhead,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;és a Punk-ok hada.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Üvölt a zene,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Üvölt a jó kedv.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Egy rocker szemében&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ez az élet.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Punk-ok, mint egy&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Hadsereg készülőben.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;De a Skinheadek csapata&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Tombol és nem félnek&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A Skinheadek,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mint az ókori rómaiak&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;összetett munkával&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Harcoltak.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A Punk vezér,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mint Alexander,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A nagy hódító&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Harcol e pillanatban.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mint Perzsia&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Legtávolibb szegletében.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ma már ilyen&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A magyar hon fiai,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Távoli s közeli&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Embereket láttak,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Kik bejárták e világ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Óriás részeit.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Minden katona&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Akár civil is&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A szívét, lelkét&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Száz és ezer érzés&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Táplálja egy ideig.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A haza, a család,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Még egy ölelés&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Kedves szeretteinknek&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; color: #222222; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;De ez a csetepaté&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Más magukra nézve.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;- Egy könnyet hullajtok&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Miattuk, s magukban. -&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Haragot, bosszút éreznek&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Pedig, csak&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Látszat okuk van.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A törvény pid bulljai&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Időben érkeztek.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Vérontás,&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Kegyetlenség&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nem volt hatalmas.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nincs áldozat&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;értek azért&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Sokan vannak.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ilyen harc legfeljebb&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A kocsmákban van.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A kocsmai verekedést&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nem követte bosszú útját&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;S egy ármánykodás&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Még az sem.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Minden hiába, ilyen a koncert, zene durva harca!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/u&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; color: #222222; font-family: &#039;Times New Roman&#039;,&#039;serif&#039;&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/A-Rock-Szemeben-b1-p4.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>Álomvilág harca</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T12:00:55Z</pubDate>
		<description>&lt;div style=&quot;background: #fafafa; margin-left: 3.75pt; margin-right: 0cm; border: #bcc5d6 1pt solid; padding: 8pt&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;h3 style=&quot;background: #fafafa; margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; border: medium none; padding: 0cm&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt; color: #ff9e44; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://www.baratikor.hu/?pid=2603958&quot;&gt;&lt;span class=&quot;Hiperhivatkozs1&quot;&gt;&lt;font color=&quot;#445f96&quot;&gt;Álomvilág harca&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/h3&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 9pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt; &lt;/span&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt; &lt;/font&gt; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;p style=&quot;margin: 0cm 0cm 0pt; text-indent: 45pt&quot; class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;2076-t írunk mikor a technika magas fokára érkezett, de nem a végső fejlődésben. Ma már nem beszélnek a mágiáról, csak az álomban létezik és a különböző játékokban. Hihetetlen, hogy a világ csupán egy év alatt mennyit változhat. Leszámoltak a babonákkal, sőt76-ban már a fogalmát sem ismerik szinte. A tudomány egyik aranykorát élik az emberek és az űr is otthont ad az egész emberiségnek. Űrhajók láthatók minden 2000 km után. Ezek az űrhajók olyanok, mint a mai panelek &amp;#8211; legalább is a céljuk ugyanaz. Több gyűrűben fogták körül a Föld nevű bolygót.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Az egyik ilyen gyűrűben sok gyermek szenvedélyesen oda volt a számítógépes játékokért. Közülük egy fiatal gyermek szinte le se tudta venni a szemét egy elektronikus tárgyról sem, pedig néhány leány szívét már összetörte. Kegyetlen ez a kór, még az anyja édes szavait sem hallja, ha játszik. Még ügyvéd is lehetne a kis srácból, ha rendesen tanulna, jól forog az esze, de túl nagy számára a kísértés. Ma már egy elektronikus játéknál nem egy monitort nézel, és az által cselekszik a játékosod, ahogyan nyomod a gombokat. Itt te vagy a karakter. Épp szeptemberben adták ki a legújabb Star Ocean nevű játékot. S ezzel a kölyökkel történt meg a legnagyobb baleset és egyben szerencse, hogy az álomvilága változtatta meg a modorát, a stílusát és ennek a kis &amp;#8222;kiruccanásnak&amp;#8221; köszönhetné a sok jót, ami vele fog történni felnőtt korára. A vékony kis olasz tinédzser épp hallott a haverjaitól az új játék létezéséről. Már aznap megbeszélték a találkozót. Arkediem Áruház-ba futottak, mintha a tatárok kergették volna őket. Se fűnek, se fának nem álltak meg. A többiek épp a játékterem előtt sétálgattak és vártak, s a reményeik beváltódott. Végre megérkezett a kapitány, a &amp;#8222;játékok mestere&amp;#8221; a kis fiú a stratégák Eisteine. Alig várták gépezet kipróbálását, de a hiba ellenére még is engedélyezték a tesztelést. A hiba előre látható volt, de nem tudták kijavítani, azt hitték, hogy jelentéktelen. Amikor Krisz beszállt a pokoli masinába, minden baj ott kezdődött abban a pillanatban. Az elméjében játszott a játék szörnyetegeivel és ármányaival.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Egy űrhajón találta magát és az édesanyja sikolya hangzott fel, amire egyből felállt és futni kezdett. Mikor a nappalijukba ért, látta, hogy anyukája annyira a sokk hatása alatt volt, hogy csak egy mondatot ismételt megállás nélkül. Ekkor már tudta, hogy csupán a játék szórakozik vele. A mondatból alig értett valamit, igaz nem sokat, de meg van a kiindulási pont. Ez a kiindulási pont a barátnője groteszk elrablása volt. A rendőrséget is próbálta hívni, de a vezetéket elvághatták. A játék világa biztonságáról híres, minden óvintézkedést gépek végeznek. Így hát neki kellett vágnia a cyber világnak. Egy hétköznapi portálon ment át, ami épp fél perce volt használva. Bátran, semmivel sem törődve elindult az ismeretlen felé. Pár perc múlva egy koszos padlóra dobta ki őt a féreglyuk. Egyszer csak azt vette észre, hogy hárman körbe állták és fenyegetően szóltak hozzá egy furcsa nyelven. Semmit sem értett a beszédből csak akkor fogta fel, hogy mi történik, amikor az egyik érdekes kinézetű alak kést fogott rá. Krisz szép lassan felállt és egy szót mondott &amp;#8222;tünde nyelven&amp;#8221;. Még ő is meglepődött saját magán. Az egyik pillanatban letámadta a késes ork férfit, először maga felé húzta ellenségét, és egy öklössel kiterítette a rondaságot. Szerencsésen a kés Krisztián balkezében maradt. Mire oda fordult a többi útonállóra csak azt látta, hogy épp menekülnek. Átlendítette a kést a feje fölött és a jobb kezével a tolvaj fejéhez irányította a fegyvert. Az ork azon nyomban meghalt. A kést kihúzta a halott fejéből és megtisztította az ork öltözetében. A köpenyt leszedte a szerencsétlentől s felvette, hogy nem ismerhetik fel a többi veszélyes lény.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A valóságban épp kórházban feküdt eszméletlenül. Mellette egy édes tizenéves lány ült és szorosan fogta a fekvő beteg kezét. A fiatal fiú még álmában is érezte egy kéz szorítását. A gazember legyőzése után egyből elment a kocsmába egy kis maláta sört inni, páncélt, valamint fegyvert venni. A pénzt még attól a szerencsétlen tolvajtól vette el, kit megölt a tisztáson. Nem sokkal érkezése után egy tünde jött be utána. A pulthoz ült fáradt hősünk mellé és tündéül kezdett beszélni. A szomszédos iszákos - Krisz - közbe vágott egy mondattal: Csak felületesen értem a tünde nyelvet. &amp;#8211; a fiú felállt miután megitta italát, és a kovácsot kereste, hogy megvegye a tetszetős páncélt és a markához legjobban illeszkedő kardot az állítólagos barátnője megmentése sikeréért. A fegyveres tünde nem érdekelte, teljesen átvette a hatalmat fölötte a játék, már azt sem tudta, hogy ki is valójában igazából. A tünde nem szokott erőszakoskodni, de akaratosan igét szórt Krisz fejére és áldozata megállt mintha várná a kérdéseket. Ahogyan a tünde megmondta nevét, a k is hősünk már azon nyomban tudta, hogy Jade vele akar menni. Beleegyezett a fiú, úgy sincs jobb társakat szerezni a cél érdekében s azon nyomban elindultak.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;A Kaszás Erdőben egy horda jelent meg előttük, Jade és az emberünk nem képes legyőzni egy csapat lidércet, sőt hagyták, hogy elfogják őket. A lidércek úgy is tette, de fura, hogy nem ölték meg a két utazót. Egy földalatti katakombába vitték őket, teljesen lefegyverezték a két személyt a bejárat előtt, és tüskés lánccal kikötözték mindkettőjüket. Jade belenyugodott, s összegyűjtötte az erejét, míg Krisz csak üvöltözött. A tünde most az egyszer használta a mágia tudását, pedig nagyon utálja, szeret mindent erőből tenni, hogy bizonyítsa, hogy mágia nélkül is képes bármire azoknak, ki a fajáról kétségek támadnak. Koncentrálni kezdet, s pár perc múlva odahívta az egyik őrt és mentálisan ráparancsolt, hogy engedje el a foglyokat. Mikor evvel meg voltak, akkor leütötte az őrt és kulcsokat kobzott el. Az őr szerencsétlen lehetett, mert Krisz jobb kezébe beleállt a tüskés lánc, szeme aranysárgára változott. Macskaszemű lett a tinédzser fiú, furcsa volt, de a játéktól bármi kitelhet. Sok akadály és fölösleges kerülő után Jade megtalálta íját, s nyilait, de az út során egy kardot is találtak a bosszú édes pengéjével összekovácsolva. Egyszer csak egy terembe találták magukat. Másodpercekkel később a terem megmozdult, mint egy lift. Fölfele vette útját, s akkor jöttek rá, hogy a Hannibál arénában vannak. Egy trón állt az aréna túlsó felén, benne Urugváy ült, aki a sötétség leghatalmasabb szolgája, ugyanis az elméjét irányította a gonoszság maga. Vörösen izzott szeme és keze, bőréből a rohadás szaga áradt. Krisz arany szép szemével bámulta az eltorzult tündét. Mariannt követelte, olyannyira, hogy a lány halálát végig nézhette. A megmentendő leányt egy szakadékba dobták. Ekkor már csak a bosszú fűtötte Kriszt, minden megerőltetése hiába volt. A kezében ijesztő lila színnel kezdett el világítani kardja pengéje, amikor szegény Jade-ra nézett kékre váltott, majd egy latin írás is látszódott, ami egykor papok vésték rá. A hős már semmin sem lepődött meg, csak ennyit mondott: Ez a lényeg, - elmosolyodott &amp;#8211; készen állok. &amp;#8211; Urugváyt becélozta. A kard török stílusú volt, a nyelve tökéletesen illeszkedett Krisz markához. Egyszer meglegyintette és egy fénycsóva jelent meg, ami szétporladt, mintha csupán gőz lett volna. Nem állt tétlenül a rossz indulatú tünde. A keze mintha a pokol tűzétől égne és becélozta a kis főhőst. Ekkor Jade felmászott az egyik szoborra zajt nem keltve és a nyilával becélozta ellenségét, nem akármilyen nyíllal, ezt még társától is féltette az út során. Elkezdett fényleni nagyon erősen. Erre még az áruló tünde is felfigyelt, de túlkésőn fordult meg. Akkora volt Jade nyilának ereje, hogy Urugváy ott maradt a falon. Egyszer csak azt lehetett látni, mintha lángolna, s ekkor egy szárnyas dögevő jelent meg. Az olasz származású gyermek rákészült az utolsó csapásra. A kard újra elkezdett fényleni, addigra Urugváyt felfalta és desszertet akart. Krisz egyszer megpörgette a kardját és suhintott egyet a levegőbe, a szörnyeteg felé. Nem maradt el a hatás a szörny teljesen elporladt és a terem kettészakadt. Akkora szél kerekedett a szakadék felett, hogy majd kifújta az arénából a két hőst. De furcsa módon Jade gyalogolt a szakadék felé, nem hatott rá a természetcsapás. Az olasz gyerek a földbe szúrt kardjában kapaszkodott. Jade igéket szavalt és ezt a szél tovább vitte Krisz fülébe. Érdekes módon az ige után rá sem hatott a szél ereje, sőt ő is elkezdett kántálni tünde nyelven. Fehéren világított a török kard s ekkor kardját újra megpörgette, valamint a földbe állította. A tündér szeme erőteljesen világítani kezdett és egy jelző nyilat lőtt fel az égbe. Ennek hatására az istenek elzárták a pokol kapuját, és a két hőst elrepítette a szél istene.&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot; size=&quot;3&quot;&gt;Pár óra múlva egy tisztáson találta magát és a tündért a kis olasz fiú. A fiú megkönnyebbült és a valóságban találta magát. Egy kórházi ágyon feküdt és mellette a széken aludt egy tinédzser lány, ki megszólalásig hasonlított Jade-ra. Úgy érezte, hogy azon nyomban meg tudná csókolni. Attól a pillanattól végre szerelmes egy lányba és nem törte össze a leány szívét soha. Annyit mulattak és örültek egymásnak, hogy néhány év múlva a lány nem bánta, hogy Jade-nak nevezi férje. A szerelem változtatta meg Krisztián magatartását. &amp;#8222;Milyen erős tud lenni egy elmei játék és a szerelem.&amp;#8221;&lt;/font&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Alomvilag-harca-b1-p3.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>Arnold és a sötét természet</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T11:53:13Z</pubDate>
		<description>&lt;div style=&quot;background: #fafafa; margin-left: 3.75pt; margin-right: 0cm; border: #bcc5d6 1pt solid; padding: 8pt&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;h3 style=&quot;background: #fafafa; margin: 0cm 0cm 0pt; text-align: center; border: medium none; padding: 0cm&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 16pt; color: #ff9e44; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;a href=&quot;http://www.baratikor.hu/?pid=2603902&quot;&gt;&lt;span class=&quot;Hiperhivatkozs1&quot;&gt;&lt;font color=&quot;#445f96&quot;&gt;Arnold és a sötét természet&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/h3&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;I. Fejezet - Sötét harc&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A fekete erdő közepén, s annak a legmélyén, a zúzmarák között kis fénypöttyöket lehetett látni, mintha parázslana a moha. A kis tündék boldogan élnek. A kobold és tünde béke már három generáció óta él. Mint a középkori embereknél úgy a tündéknél és a koboldoknál is ugyanolyan rendszer áll fent. Királytól a koldusig élnek ott a különböző társadalmi rétegek.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Sajnos a kobold palotában hírlik, hogy a tündék valami rosszban sántikálnak. Az anyatermészet fölé akarnak kerülni a mágia segítségével, ezért a kobold csapatok készen létbe álltak az ütközetre. Több száz gyermek apja indul a csatába hazájához hűségesen.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Míg a tündérek oldalán&amp;#8230; Egy árny futott csendes léptekkel a fűszálak között. A lehető legközelebb ment a tündék legnagyobb palotájához. Egy üzenetet kötött rá a gondosan előkészített nyilára és az egyik ablakon átlőtte a nyilat. Nem volt ideje megnézni, hogy melyik szobába lőhette át. Egy tinédzser szobájában landolt az üzenet belefúródva a falba. A megrémült gyerek egyet síkoltott és a két szülője átfutott, mint a nyúl a réten. Apuka egy kést is tartott a kezében, amikor látta az üzenetet a falban. A lány épp el akarta olvasni a levelet, de apja kikapta a gyerek kezéből a pergamentet, mert túlságosan ismerős volt neki a levélen régen megszáradt pecsét. Nagyot sóhajtott és csak ennyit szólt &amp;#8222;Léna menj vissza és aludj, ne törődj a levéllel. Jó éjt!&amp;#8221; &amp;#8211; mondta mogorván s egyben búsan is. &amp;#8211; A leány lefeküdt és a nagyot lélegző középkorú férfi a nappaliba ment lezuhanva a kanapéra, ahol olvasván a levelet egyre jobban elsápadt, majd a feleségét lehívta maga mellé beszélgetni. A hosszú párbeszéd tartalmát hallotta Léna lapulva a lépcső legmagasabb fokához. Kiderült a szörnyű titok. Apjának holnap csatába kell vonulnia, készülődnek a kobold seregek. Szegény Léna az éjjel alig bírt aludni, a szörnyűségbe belegondolva leginkább halkan sírt. Másnap apját nem találja a szülei hálószobájában, csak egy kendőt talált az ágy mellett és benne egy kis cetli volt. A cetli, a tegnapi levél tartalmát írta le röviden, tömören. Gabriella, Léna édesanyja délután engedte ki csak a leányát. Léna eleinte sétált egészen a város kútjai közül az egyikhez, hogy egy vödör vizet hozzon a házhoz, de mihelyst oda ért már futott a Kotrits tisztásra. A tisztás látványa egyenesen rémisztő volt. Léna térdre hullott és zokogott, nem tudott hinni a szemének. A mező vérben ázott, olyan sok halott volt, szinte megszámolhatatlan. Hatalmas csata lehetett. Fújt a szél, esett az eső és azok a felhők&amp;#8230; Vörös színű felhők tüzes áradatát látta, mintha a pokol bugyrainál állna nézvén a szenvedőket. A felhők között rést látott olyan alakkal, mint a sárkány szimbólum. Egyszer csak más sírását hallotta a bokrok választotta túloldalon. Átnézett a hegyes fülű tündér s egy kobold tinit látott. Csak nézte és nézte, még soha nem látott a másik fajból egyet sem. Szegény kobold barna haját tépkedte és állandóan káromkodott, szidta a tündéreket. A lány véletlenül megismételte az egyik mondatot: Miért? Nem kell a háború bolondok! - ezt ismételte el a kis kobolddal együtt a bokorban elrejtőzve. A lány egyszer csak egy kard pengéjét érezte a nyakán és a testőrnek látszó koboldkatona a fiú elé vitte. Arnoldnak nevezte a rangos kobold. A katona kérdezősködött és a tündér &amp;#8222;kém&amp;#8221; életét legutoljára tárgyalta meg vele. Arnold arra hivatkozott, hogy &amp;#8222;elég vér folyt mára mindkét fél számára&amp;#8221;, ezért Léna élete megmaradt. A tünde csak Arnold személyiségét kérdőjelezte meg. S pár másodperc múlva a kobold srác ennyit felelt: egy gyászoló gyerek, aki csak haza akar menni. &amp;#8211; felelte komoran, és tovább állt.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Ezután Léna megkereste apja holttestét és gyászolt egy éjszakán át. Fogta apja szerencse kését szorosan, kitépni sem lehetett.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;II. Fejezet - A kobold és tünde gyász&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Biztonságban haza ért Léna, s az otthona ajtajánál anyja egyből lekevert neki egy pofont, majd berángatta. Felküldte a lányt Gabriella és abban a pillanatban tudta már, hogy özvegy lett. A konyhában sírt megállás nélkül, hangos sírása még a szomszédhoz is áthallatszott. Az öreg Benjámin úgy letört, hogy gyászoló dalokat énekelt halkan, majd egyre hangosabban. Gabika erre felfigyelt és egy kicsit jobban érezte magát. Egyszer csak azt hallotta, hogy az ajtajában énekel egy bársonyos hangú fajtársa. Benjámin volt az, átölelte az özvegyet, és a legőszintébb sajnálatát tudtára adta Gabinak. A nő behívta vendégét, s megtörölte az arcát. Pár perc múlva egy teát szürcsölgettek együtt, ekkorra Léna már aludt. A fél takaró leesett magáról, mert egy szörnyű álom &amp;#8211; a Kotrits tisztáson történt összeütközés &amp;#8211; riogatta, de kellemes volt a vége, mert Arnoldról is álmodott. A gyászoló nőszemély feljött lánya szobájába és betakarta, majd egy csókot adott gyermeke fejére.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A Nap felkelésekor Léna elindult az erdőbe sétálni a szokásos útvonalon és a kést is magával vitte titokban, gondosan elrejtve. Útközben az egyik cserjéről leugrott egy útonálló és a kardját kirántotta, de hatástalan volt, a tinédzser arcán a komolyság ült és szembenézett ellenségével, minthogy gyáván elfusson. Hátrálni kezdett, s egy kőben megbotlott. - Nem sokallt be. - Az érzéseivel képes volt lökő varázslatot végre hajtani. A koboldot csak eltolta méterekre, s a helyzetet kihasználva Léna elővette apja kését. A támadó felnézett, de Léna még mindig nem látta az idegen arcát. Az útonálló csak annyi mondott, hogy &amp;#8221;egy gyászoló gyerek, aki csak haza akar menni&amp;#8221;. Léna már tudta, hogy támadója csupán Arnold, de tartott még tőle főleg ezek után. Furcsa módon a fiatal nő elhívta sétálni a koboldot. Arnold nem hagyta ki az ajánlatot, sőt a tündékről tudakozott, mert ő nem ismeri a másik fajt, csak a kobold társai által hallott rosszindulatú történeteket. Együtt búsultak és meséltek magukról a csöpögős, valamint a harcias eseményeket. Úgy beszélgettek, mintha nem tudták volna, hogy két külön fajba tartoznak. Egy egész délutánig tartott a séta. Napi rendszerességgel másfél hétig ismételték meg a találkozást. Herold, Léna bátya hazaérkezett könnyező szemekkel Brimfire földről, a trollok hazájából. Anyja elmesélt más furcsaságokat is, legalább is sejtegette. A hírek aggasztották Heroldot, ezért harmadnap követte húgát, hogy minden rendben találjon. Mikor látta, hogy Arnolddal találkozik előbújt a bokrosból és ráüvöltött a koboldra. Herold a ninja-szerű kardjával rámutatott Arnoldra &amp;#8211; arra utalva, hogy most végez vele -, de furcsa módon békét ajánlott. Habozás nélkül beleegyezett Arnold, de nem félt, olyan higgadt volt, mintha egy baráttal beszélgetne. A fegyvert elrakta Léna bátyja, de fegyvere markolatát még mindig fogta, és tárgyalni kezdtek. Arnold elmondta még a csatát is a saját szemszögéből, Herold csak hazugságnak érezte. Végén odáig fajult a dolog, hogy nem hallgatták meg egymást, sőt mindig közbe szóltak egymás szavába. A fehér hajú, katonai felszereléssel rendelkező tünde a kezével legyintett egyet és Arnold mozogni sem bírt. Utána Lénát erősen átkarolta s elhurcolta haza, de a ház előtt megálltak és az udvarba sétáltak, majd alaposan átbeszélték a dolgokat.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Addig Arnold hazafelé tartott, de koboldok földjén két sötét árny elfogta őt. A kobold hősünk pár óra múlva a palotában találta magát a király előtt. Egyik pillanatban meglátta a király köntösét, és pillanatszerűen egyből fekvésből guggoló tisztelgésbe állt fel. Ekkor Ármin király kivallatta Arnoldot, de nem kínozta meg csupán furmányosan beszélt fiával. A fiúról meg győzködött, hogy nem lett áruló. A vallatás végén csak annyit mondott, hogy sajnálom bátyádat és készülődjön a következő harcra.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;III. Fejezet &amp;#8211; A gonosz ármány ellen&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;Aznap este fegyver nélküli kémet akar küldeni Ármin király. A fekete ruhás, csuklyás kobold kezébe egy levelet nyomott. Csak ennyit mondott a fekete bőrű, nagy király: Benézhetsz hozzá, de ne sokat időzz, rendben? - erre a kém bólintott egyet és meg sem állt a tündérpalota királyi hálószobájáig. Letette a tünde király hasára a pergamentett és csendesen kilopódzott. Azután egy fehér házba surrant be, de Herold észre vette, úgy érezte, hogy cselekednie kell. Az elő folyosónál kihúzta kardját, amit később ráfogott a kémre, amikor meglátta a tünde az idegen arcát, a fegyverét eltette és így szólt: Rendben, de ha felriasztja valamelyikkőtök az egész várost, akkor&amp;#8230; aztán nemulass lesz.- a kobold rábólintott, majd óvatosan, csöndben sietett szerelme szobájához, de nem találja Lénát az ágyban, s ez után egy vékony kéz kinyúlt, hogy hibernálja áldozatát. Léna kibújt az árnyékból, de látván a kém arcát csak ennyit mondott &amp;#8211; Kopogni kellett volna édes&amp;#8230; Azt hittem, hogy egy betörő vagy. &amp;#8211; majd felsóhajtott. - Arnold, Arnold, Arnold! - ekkor a varázslatot megszüntette, valamint amikor csak tudott a fiú karjába ugrott.&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;Reggel Ármin király a tünde palota kertjében találkozott Ragon tündeuralkodóval. Ilyen alkalom már 34 esztendeje nem történt. Erre a gyűlésre vezette Arnold Lénát, mikor a lány meglátta Ármin királyt, akkor nem gondolta volna, hogy fekete kobold is létezhet. A királyok visszatérnek tétlenségeikből. Persze nem bíznak egymásban továbbra sem, de elég egy cseppnyi bizalom is. Ármin király páncélzatát levették a tünde katonák az alku előírásai szerint. Ragon király egy sárkánykövet hozott magával. A tünde katonák harcállásban nyomultak Ármin király testőr gárdája felé, de a tünde király megállította őket. Elég volt csupán egy intés. Egy másik intéssel lefegyverezte katonáit, ezzel az előírások teljes mértékben kielégítők voltak. Megtárgyaltak mindent, ami a megtörtént harccal való kapcsolatos volt. Megbeszéltek egy eljövendölő csata minden lehetséges kimenetelét, a stratégiákat, a fegyvereket és a biztonságot is, ha a csata rosszul végződne. Csak ennyit mondott a kobold király: Nem érdekes, hogy az előző csata után két szerelmes mennyire meg tudja változtatni az eseményeket? - Ragon király csak ennyit felelt: De, igazad van, ezután minden kobold amnesztiát kap tünde földén, de ha valamelyik kobold zűrzavart tesz, büntesd meg tetszésed szerint és ezt mi is lássuk. &amp;#8211; Beleegyezett a békébe a két király a szabadság reményében.&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;Egyszer csak megérkezett az öreg Benjámin egy dobozzal a kezében. Kinyitották Rogen emberei a dobozt és elmagyarázta Ármin uralkodónak a gyémántmadár tojás titkát. Védelmet szolgál a mágia ellen, akinek a birtokában van annak csapata és ő maga is fel lesz ruházva a varázslás nagyszerű tudományával. Csettintett egyet Ármin és jó szolgálókként pár kobold katona elviszi a láda fél tartamát. Ármin kivette a ládából a fénylő követ és így szólt: Arnold fiam húzd ki kardod, és pengéjét dörzsöld meg ezzel a gyémánttal. &amp;#8211; Arnold így tett. A kard pengéje közepén egy írás jelent meg, latin eredetű ősi írás fénylett a pengén. Az áll rajta &amp;#8222;együtt a győzelembe&amp;#8221;. Ez a jelige követte a koboldok címerét. Elmondta, hogy a koboldok sárkányszemnek nevezték el a vezérük kardját, ezt a kardot. Így készen állnak a harcra. A tünde király szentelt vízzel locsolta meg a kardot és Arnoldot. Majd később Lénát és Heroldot, mivel mindenerőre szükség lesz a gonosz erők elleni harcban.&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/font&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Készülőben a két faj, mindkét fél a tisztáson aludt, hogy a csatát minél előbb elkezdhessék.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;IV. Fejezet &amp;#8211; &amp;#8222;Együtt a győzelembe&amp;#8221;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Egy újabb reggelre ébredt a nap, a harc ideje még nem jött el, de a felhők már furcsán kezdtek viselkedni. A tünde csapatok énekelni kezdtek, és a koboldok táncolni kezdtek rá, mintha előre mulatnának a győzelemre. Rá egy óra múlva egy óriási bokor jelent meg a tisztás közepén. A bokor el volt rohadva és a gyökerei szárazzá, és durvábbá tették a talajt. Az objektumot mérgező köd vette körül. A bokor hasonlóan nézett ki, mint egy szögecses drót gombolyag.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Ármin és Ragon király csapatai gyűrűben vették körül a természetellenes bokrot. Tündék ostromolni kezdték Mágiával. Míg a koboldok a holtakkal küzdöttek, tízszer nagyobb gólemekkel &amp;#8211; kő-, emberszerű lényekkel &amp;#8211; és gorillaszerű, hatalmas karmú szörnyekkel küzdött a Tünde Légió, amikre rossz volt rájuk nézni is. A koboldoknak mindenféle fegyverük volt, de inkább a hagyományos, mint például az óriás kalapács, kard és pajzs, ami kobold föld címerével el voltak látva. Ennek ellenére tíz perc alatt 3 gólemet megöltek a tündér katonák. A holt katonák könnyen sebezhetők és a támadó/védő fegyverük sem erős annyira, mint volt. A rozsda és a rohadás szaga nagyon erőteljes volt, több száz évesek lehettek, egyben könnyen porladnak.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A két király a sátrukban beszélgetett, messze állították fel a sátrat a csatatértől. E szavak hangzanak el: Valaha jól bántam a karddal, de apám sosem vitt magával a csatákba. Legalább a stratégia kidolgozásban jók vagyunk! - Ármin király elmosolyodott és egy nagyot sóhajtott, majd folytatta a beszélgetést: Nyugodj meg, szerintem, aki ilyen jó tervet eszel ki, a kardforgatásban nem lehet rossz. &amp;#8211; Megfogta Ragon vállát &amp;#8211; Markold meg kardodat és mi is&amp;#8230; harcoljunk. &amp;#8211;Rogen beleegyezett.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A tündék és a koboldok már elfelejtették az együtt működés élvezetét, de a csatatéren felelevenedett, s elfeledvén a faok közötti ellenségeskedést. Egyik páros hatalmas veszélyben volt. Egy tündér katona kardot kért kölcsön arra hivatkozva, hogy lassan elfogy a varázs ereje. A kobold vezér átadta az egyik kardját. Mihelyst a tündér megkapta a kardot, egyből elkezdett kaszabolni, de nagyon furcsán, mintha különböző mozdulatokat tenne. Az ellenség csak úgy hullott és a kobold csak nézte a harcmodort, de azért a külső környezetre is figyelt, hogy csodálkozás közben le ne vágják a fejét. Hamar visszatért a tünde a koboldhoz, illően megköszönte a kölcsönt, viszont a kard nála maradt. Egyszer csak földrengést érzett a két katona, előttük egy gólem közeledett és közben az öklével fenyegette őket. Ebben a pillanatban egy másik kobold átadta az egyik kardját a tündér katonának. A tünde csak ezt mondta: &lt;em&gt;Dávid vagyok, tünde ezredes! Készen állsz?&lt;/em&gt; &amp;#8211; a társa rábólintott a kérdésre, de nem támadt, inkább az óriás mögé futott. A futás közben felmarkolt egy kardot, így két karddal szaladgált&amp;#8230; Dávid futott, amíg elérte a gólem lábát. A két karddal suhintott egyet és vádli körüli fájdalom miatt összerogyott a gólem. Ekkor a koboldnak megeredt a lába. Ráugrott a gólem sarkára és nekirugaszkodott a levegőbe. A landolása jól sikerült, mert a kardjait a gólem halántékának közelébe szúrta. Egyszer csak összehúzta a két kardját és az óriás nyakcsigolyája eltört. Azután hátraszaltózott és így szólt: Én &lt;em&gt;Ádám vagyok a kobold hadsereg vezére!&lt;/em&gt; - s a mondat végén a gólem elpárolgott, mint a gőz a levegőben.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A két király szekéren érkezett meg a csatamező közepébe, teljes harckészültségben. A kobold király leugrott a szekérről és Ádámhoz sietett. Megbeszélték, hogy törjenek utat az erőpajzshoz, a gáz ködön keresztül. Hosszas küzdelem után végre odaértek a pajzshoz számtalan sötét élőhatott lemészárlásával. Ragon király Ármin kardjára koncentrált, hogy erősebb legyen a kard csapása, a varázs erejével sikerült erősebbé tennie kardját. A kobold király előtt egy rozoga szekér állt. Ármin látta a fényességet a kardján, már tudta, hogy készen áll a tünde király, majd átadta a fekete bőrszínű társának. Ármin futott, ahogyan csak tudott, ráugrott a szekérre és a levegőbe rugaszkodott, a kardot az erőfalba dobta. A fegyver belefúródott a pajzsba, utána Ármin belekapaszkodott sokadik próbálkozás után. Ármin súlya lehúzta a kardot és egy kapu termett azon nyomban. Ekkor a rozoga szekér bezötyögött a pajzs mögötti sivár udvarba.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;V. Fejezet &amp;#8211; A sötét lepel volt nincs&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Ragon és Ármin nem maradtak le, sőt az udvar közepén csak egy árnyat láttak. A szekérből Arnold, Léna és Herold bukkant ki. Egyszer csak az árny fölött egy fényes dolog jelent meg. A fénygömb mindent megvilágított és egy megháborodott koboldot láttak. Ráhel volt az, Brimfire föld kormányzója, ki már 3 éve győzelemre áhítozik. Ármin és Ragon egyből le akarták támadni, de kővé volt változtata Ráhel őket, csak beszélni tudtak. Herold hátulról akarta megölni a fekete öregembert, megtehette volna, ha maradt volna ideje. Herold is kőszoborrá változott. Ekkora Arnold már rég teljes egészében elfogadta az ősi címer jeligéjét és, hogy ő a kobold herceg. Ez akkor derült ki számára, amikor a harc el sem kezdődött Ármin elmondta a sátorban, hogy ő az apja Arnoldnak és anyja egy gyönyörű tünde volt. Így lett semleges a gonosz átka fölött, rá nem hat Ráhel hatalma, és akit szeret teljes szívéből, annál szintén hatástalan Ráhel varázslata.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;A makacson neki rohant ellenségére. Mindent kivédett a gonosz és győzelmet remélt. Lénát megkérte Arnold, hogy meditáljon és koncentráljon a kardjára. Léna úgy tett, s később a kard pengéje tüzes lett, Arnold tudta, hogy a szerelme lángja élteti, vagy valamiről másról lehetett szó? Arnold elmotyorgott egy imát, majd kardját ellensége felé dobta Ráhelre és a falon maradt a gonosz csak röhögött. Még jobban rázendített, amikor elővette Léna kését Arnold. Léna most a késre koncentrált, de a kard akkor sem mozdult. A kés kéken kezdett el világítani. De az volt a furcsa, hogy Ráhel nem tudott varázsolni és honnan van ennyi varázs ereje Lénának? Ekkor Léna ölében meglátta a gyémántmadártojást. Elsápadt a vén bolond, már érezte a vég közeledtét. Elmosolyodott szépen és azt mondta, hogy már nincs Ráhelnek akkora nagy szája. Eldobta a kést és Ráhel tüdejét találta el, ekkor üvöltött a fájdalomtól a gonosz kobold. És porrá kezdett válni. Ekkor a falak is lebomlódtak pár másodperc alatt. Azután a halott hadsereg pusztult el és a kővé dermedtek többé nem szoborként létezhettek ítéletnapig. A kés és a kard a földre zuhant.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Egyszer csak megmozdult a talaj, csak Arnold nem tudta, hogy mi történik. A három tünde egy lebegő tükröt varázsolt maguk alá. Mikor látta Léna, hogy Arnold épp leugrik a két fegyverért, egyből utána repült vállalva bármilyen kockázatot. Arnold elrakta a kardját és a falba döfött késen kapaszkodott, míg Léna meg nem jött érte. Egy hátra szaltóval ráugrott a tükörre szerencsésen és biztonságosan távoztak a csatatérről. Pár óra múlva hült helye maradt a furcsa bokornak és a különös felhőknek, mintha sosem léteztek.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;Végül pár hónap múlva egyesült a két birodalom, de nem házasodott össze Arnold és Léna, még nem. Talán épp uralkodók még ma is a fekete erdő közepén, Tünde-kobold birodalomban.&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;strong&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 14pt; color: #222222; font-family: &#039;Tahoma&#039;,&#039;sans-serif&#039;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/strong&gt; &lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Arnold-es-a-sotet-termeszet-b1-p2.htm</guid>
	</item>
	<item>
		<title>Welcome</title>
		<category>The first blog</category>
		<pubDate>2009-01-24T11:46:02Z</pubDate>
		<description>&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Hali, Papp Bandi vagyok alias Neo!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ez az elmémből született történetek, versek, amik 2006 óta írom/írtam (igaz 2008-ban feljavítva). Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást. &lt;br /&gt;&lt;/p&gt;&lt;br /&gt;</description>
		<guid>http://neoirasai.bloginternet.net/The-first-blog-b1/Welcome-b1-p1.htm</guid>
	</item>
	</channel>
</rss>