Syndication24 Jan 2009 - 12:10:44
Perzsia Hercege - Az igazi átok
Az igazi átok (The Real Imprecation)
Perzsia egykori híres városában, Isztambulban nem gyakori a bűnözés, csak a tolvajoktól és az útonállóktól kellett tartani. Isztambul a perzsa birodalom második legcsodálatosabb és legszebb városa. Az utcák hatalmasak. A járdák legalább 6 méter hosszúak és az autó utakon 5 lovas kocsi is elfért. Pompában áradt a város nagy része. Egyik körzetet csak a szegények negyedének nevezték. Minden hétvégén a Kelt tért és Ábrahám utat a kereskedők, a távoli utazók, és a szegények közül is páran bódékat állítanak fel, és a terméküket árulják. Fűszereket, gyümölcsöket, ruhákat, húst, és ékszereket. Az egész piactér el volt zárva. Nem csoda, mert egy nagy esemény történt, egy híres ember is felbukkant alkalmi ruhát vásárolása érdekében. Ez a nagy esemény központja a perzsa királynő volt, már lassan 3 éve jelen volt a királynő a piacon.Egyik gyümölcs boltnál kiáltások hallatszottak. Az eladó üvöltött az őröknek egy tolvaj miatt és ő is futott a rabló után, de hatalmas hasa akadályozta. A fiatal tolvaj egy almát lopott gazdag katonaembernek öltözve, csak a kard hiányzott. A fiatal rablónak hihetetlen akrobatikában jeleskedett. Falon futás, hatalmas ugrás, akár még egy álló hordót is képes volt átugrani álló helyzetben, csak a forrófejűségével volt gondja. Nem gondolta, hogy a királynő védelmében fog ütközni. Az egyik őr észre is vette és védekező pozícióba állt. Az ifjú tolvaj az őr alatt átcsúszott. Majd két, három méter után egy másik őr a tolvaj fejtakaróját szó szerint letépte, de nem maradt el a viszonzás. A rabló erősen ágyékon rúgta, emiatt az őr szeme kettéállt és szépen összeesett. A harmadik őr a lándzsájának végével kiütötte a tolvaj kezéből az almát és oldalba rúgásával egy romos bódéba röpítette. Ettől sok ember inkább eliszkolt volna, de ő felállt és sokadikra lerúgott egy hosszú, erős fadarabot, ami a bódéból megmaradt. A katona örömmel nézte a szenvedő ifjú legényt. A királynő elborzadva nézte az eseményt és a sokk miatt meg sem tudott szólalni, de egy biztos, a szemének hit és megjegyezte a fiatalember arcát. A harc elkezdődött a katona kardja a tolvaj bordái alatt és a combjánál ejtett sebet. Ennek ellenére a legényember tovább harcolt. Pár métert gyorsan hátrált és egy lyukas korsót dobott ellenfele fejéhez. A katona elájult, de még volt három őr. Két őr fedezte az alma őrizőjét. A két őr között az előbb említett katona kezéből határozottan mozdulattal kiütötte a gyümölcsöt. Az alma zuhant a föld fele és csak azért is utána ugrott a kis tolvaj. Sikeres gyümölcs mentési akciója után belerakta az egyik őrtől szerzett tarisznyába zsákmányát. Az őrök le akarták támadni a tolvajt, de egy hosszú bottal átlendült egy kis ház tetejéről egy másikra, mintha olimpiai szám lenne. A város mégse kutatták át a különös rabló után, mint minden embernek van otthona, egyeseknek egy ház, másoknak az utca, de a tolvajnak egy romos épület szobája volt, amely kilátása a palotára nyílt. A szobában alig volt pár törött korsó, két ágy, egy tábortűz és még víz is folyt a szobában. A lopásnak mindig van oka, az ismeretlen tolvajnak a nagybácsikája miatt kellett. Szegény rongyos öreg beteg volt és még mozdulni sem bírt.Rá két nappal valaki feladta az ifjú tolvajt, és börtönbe vitették a fiatalembert. A rabló aludni sem tudott, mert csak nagybácsikájára tudott gondolni. Másnap reggel akasztófával akartak vele végezni. Az öreg nem maradt a rejtekhelyen. Piros csoda szép ruhában megjelent egy ciprus fából készített bottal a kezében. Az öreg magyarázkodni kezdett a fiú tettéről, majd megszólalt a bűnös, „nem hallhat meg az, aki már rég nem hall.” Az öregember már könyörgött, hogy a büntetést inkább dolgozza le a rokona, és a halál markába ne adják. E pillanat után a királynő suttogott Perzsia királyának fülébe. A király felállt, körülnézett. A közönség kitágult pupillával nézte uralkodójukat. Az öreg nyugodt volt, de egyre jobban lehetett látni, hogy türelmetlen. Inkább ő is körülnézett és a királynő szemében látta a választ. A király megszólalt, de a válasz jobban lesújtotta szegény fiatalembert és bácsikáját, de várható volt.- Az ítélet halál, ha egy megszabott büntetést egy bizonyos határon belül! – szomorúan közölte népével az uralkodó a hírt népével, de a nép örömében őrjöngött. Három hónapig sziklákat kellett törnie, de ha nem jött össze a 200 kilogramm, akkor lefejezik. A királynő arca elfakult a csodálkozás és a férje miatt. Majd sajnálatát jelezte az öreg, szegény embernek és meghívta az öreget, hogy ott lakjon a palota egyik szobájában, míg az agg ember egyetlen ismerőse náluk dolgozik, de az öreg inkább elutasította. A fiú kéthetente meglátogathatta öreg bácsikáját a szegény negyedben. A második hónapban az öregember furcsán viselkedett. Egyik nap a rabszolga leült bácsikája elé. Az öreg megfogta a rokona fejét és a por, a kosz mozogni kezdett a földről, mintha egy tornádó belsejében lennének. Az öreg szeme teljesen elfehéredett és az erei feketére váltottak. Egyszer csak a hatalmas szél lenyugodott és az öreg fizikai állapota helyre állt, de a lélek világa megváltozott egy kicsit teljes hangulat elváltozása volt, sőt úgy érezte, hogy aludnia kéne. Ezután az öreg mesélt az ifjú jövőjéről egy-két látomást és figyelmeztetéseket hagyott hátra a halála óráján. Utolsó szavai ezek voltak: Az idő pokla egyszer téged is utolér, de vigyázz, mert nem egy ártatlan történet. Csak a halál szagát érzem… Húzd fel a kezedre ezt… a páncél darabot.
Az öreget a halál utolérte a kaszás. A fiatal tolvaj csak gyászolta egyetlen volt rokonát a mellett, majd a karkötőn különböző szimbólumokkal volt ellátva és fénylett, mint egy szentjánosbogár az éjszakában. Hajnali órákban egy fekete fátyollal lefedte elhunyt bácsikájának testét és sietett vissza a palotába. Senkinek nem beszélt a történtekről, úgyse hinné el senki. Másnap éjjel kilopódzott a palotából és a bácsikájának testéhez siettet, hogy békességben eltemesse.Csak reggel tudott visszaérni a palota kapuján keresztül. A király észrevette a bánatot szegény fiatalon. Addig fogadta, amíg el nem mondta, hogy mi történt a bácsikájával, de a misztikus dolgot inkább kihagyta, és Az idő pokláról kérdezősködött. A király egyszerűen csak elment, mintha nem is hallotta a rabszolga kérdését, de az ajtóban elborzadt. Az nap este a királynő meglátogatta az istállót, ahol az ifjú szolga lakott, majd mesélt Az idő homokjáról. Egy hatalmas homokórába zárt halálos vírus, amely kétszer vagy háromszor egész Babilont sújtotta átkával. Majd elhagyta az istállót Arjulta királynő.Rá egy héttel egy sereg közelítette meg Isztambul kapuit. Szörnyetegek közeledtek Keletről egy furcsa ember vezetésével. A király nem akart hinni a fülének mikor hallotta a hírt, ezért előkapta arannyal díszített távcsövét és szétnézett a város falain túlra. Pár óra múlva a szörny hadsereg elérte a város kapuit. Először légi támadás érte a várost. Élő-halott darvak repkedtek a város lakói fölött, de nem támadtak csak terelték az embereket. Az élő-halott hadseregnek még Isztambul falai sem akadályozták a hódítást. A király tudta, hogy egy átlagos harcosnak nincs sok esélye több élő-halott homok szörny ellen csak egy dinamikus, nagy tehetségű harcos képes dacolni körülményekkel szemben. Az udvarban nem zavartatott fiatal rabszolga kőtörőként dolgozott akkor s őt kérte, hogy felszerelje a szükséges páncélzattal és a legerősebb kardjával, mert látta harcolni az őrök ellen. Szegény ifjú nem bírt mozogni sem a páncélban, de segített önmagán gyors és egyszerű megoldással. A páncél fölsőjét hagyta csak magán, mintha egy újatlan lenne rajta. Selymes, vádliig érő nadrágban és nagyon kényelemes csizmában kezdte el a város visszafoglalását.A szörnyekkel nem harcolt csak elkerülte őket, de a karperec egyre jobban tisztább, fényesebb lett és mintha megújult volna, de ez csak akkor következettbe, amikor óránként új képességeket érzett, de ez ájulásokkal járt. Egy nappal később homok szörnyek vezetője mélyen Isztambul alatt egy alagutat talált. Az alagút végén egy kőtömb állt és középen egy rés, de nem egy átlagos rés, hanem egy kör alakú tárgy lenyomata. Ez sem volt gond a gonosz hadvezérnek. Egy amulettet helyezett a résbe. A föld megremegett és a kőtömb ketté nyílt, mintha egy kapuként utat adott. A kőtömb mögött a pokol tüze égett és démonok röpködtek, de a legfontosabb, hogy ott volt az idő tőrje, az idő homokjának egyik kulcsa. Amikor kivitte a pokolból a hadvezér a kést, lelkek szabadultak ki vörös fényként. Isztambul földje, a fűk, a fák és a bokrok is vörösen világítottak. A holtak jártak a felszínen és fegyverekkel a kezükben gyilkolták a helyi népet. Az ifjú harcos a csöveken csúszott elfele a szegény negyedbe ebben a pillanatban, mert ott még senkit nem fertőztek meg. Egyszer csak az egyik csúszáskor reflexből egy ruha szárítót kapott el, de elszakadt a zsinór. Egy hatalmasat zuhant egy kiszáradt kút feneke felé. A kardját kihúzta, és a kút falába döfte. Így haladt egyre lejjebb sebességét lassítva. Egyszer csak egy terembe találta magát, ahol egy páncélzatot talált. Ságon rég elveszett páncélzatát láthatta maga előtt. Látta, hogy hiányzik belőle egy rész, pont az, ami a karján volt. Felvette a páncélzatot. Olyan volt a páncélzat, hogy a karjait nem fedte, csak a törzsét és a két felkarját, valamint teljesen a bőréhez simult. Volt egy tőrtartó az oldalán és a hátán volt a kard tartója, bár hiányolta a kést. Ságon kardja kék fénnyel világított, a penge vége meg volt görbítve egy kicsit. A pengén szimbólumok ékesedtek, de egy másik termet is látott, furcsa sötétséggel árasztott termet. A terem közepén egy szakadék tátongott, de középen beton út lebegett egy kis lyukkal a közepén. Egy híd kötötte össze a bejáratot és a beton táblát. Amikor a lyuk fölött állt, egyszer csak mintha tornádó közepében lenne, mint amikor halott nagybácsikája fogta meg a fejét olyan volt, amikor halott bácsikája megfogta a fejét. Emelkedni kezdett a hősünk és eltűnt, mint a kámfor. A tolvaj egy másik helyen ébredt és írásokkal teli falak körül vették. Nem sokkal rájött, hogy Babilonba csöppent. Kifutott a szobából és egy másik portált látott, ezek szerint az előző csoda egy teleportáló volt, s ezt is kipróbálta, habár más volt, mint az előző. Babilonban találta magát, de más időben. Akkor még nem volt ott a portál csak egy folyosó, ami egy hatalmas homokórához vezetett, a tolvaj tudta, hogy ott kezdődött Babilon harmadik eseménye az idő homokjával. Neszt hallott a folyosó végéből. Gyorsan el is bújt egy oszlop mögé és elkezdett felfele mászni egy indán. Egy sisakos szörnyet látott. Ságon sisakja volt a szörny fején, majd egy kést akart beledöfni a homokórába. A tolvaj leütötte óvatosan és csendben, a levegőben oda rázuhanva. A kést felkapta és elkezdett futni, de tudta, hogy így nem tudja lerázni a lényt, meg kell ölnie. Egy más irányba vezető úton egy újabb portált talált és szinte bele vetődött. Ságon, a hajdani természetfeletti hős termében pihent meg. Tovább futott és szembe került egy újabb szörnyeteggel, ami látszott rajta, hogy erősebb volt. Látta, hogy egy amulett van a szörny mellkasára erősítve. Ebben a pillanatban Ságon ruházata világítani kezdett és az amulett is. Azután a szél körbe-körbeforgott körülettük. Az amulett kitépődött a szörnyből és a sisakja is lerepült a szörny fejéről. De nem ez még korán se volt minden, mert a tolvaj Ságon segítségéért esedezett, de a szörny inkább kigúnyolta. Egyszer csak kiáltások hallatszottak a homok viharból. A szörnyről egy maszk repült le és emberformát öltött, majd elporladt. Ságon páncélzatát levette és ráhelyezte Ságont ábrázoló szoborra. Nagy nehezen ki tudott jutni a kútból a tőr segítségével, a falakon felugrálva. Körül nézett a városban, de a város csak romhalmaz volt és lakatlan. Hosszú keresés után talált egy szép, rendes ruhát, ami nem volt elszakadva csak egy kicsit poros volt.Másnap délután elporolta magát és Ságon szobra elé állt, elmondta hangosan vágyát s egy másik pillanatban a szoborról leesett a medalion a földre. A fiatal tolvaj felvette a medaliont és lassan felállt, majd orra elé nézett. Ságon lelke nézte nagy örömmel perzsa hercegét. Elárult a hajdani hős egy titkot. Az ő várvonalából való ez a tolvaj. Az idéző csak állt és nagy sokk alatt állt és nem bírta felfogni, hogy hogyan teljesedhet be az egyik vágya. Ságon egy új portálba vezette, de nem történt semmi addig, amíg a herceg nyakába nem akasztotta az amulettet. A portál máshogy működött, amikor Ságon lelke beleavatkozott.
Isztambul hőse Babilonban találta magát. Egy udvarban látott egy homok szellemet, ami Kailina névre hallgatott. Egy nőt, aki a maharadzsa lánya volt és kiválóan bánt a nyíllal és az íjjal. És persze egy férfit, aki egykor dicső legendák zengtek lassan 100 éve. A férfi elvette az amulett hordozójától az idő tőrjét, ami ott volt a másik kezében egy hasonló, talán ugyanaz, de a fiatal tolvaj közbe szólt. A férfi fenyegetni akarta, de a hasonlóságot látván a vita és az erőszak elhagyta fejüket, majd visszavette a tőrt az isztambuli hős és olyan szélvihar keltett, mint amikor a portált akarnánk használni. A két tőr egybeforrt és a két férfin sem maradt el a hatás. A fiatalember balkarján Babilon jelének egyik fele beleégett, a másik fele a félmeztelen férfi jobb karjába. Kailina száját egy mondat hagyta el: Ő a te fia Prince, ezért olyan nagy a hasonlóság. … Farrah, nem öleled meg az utódot? A távolból az előbb említett „Farrah” megölelte szorosan a család vérvonalából megmaradt fiatal embert és a nevét kérdezte, de a fiú nem válaszolt semmit. Kailina egy sugarat küldött az égbe, egy portált. Farrah Prince-hez bújt és egy örömkönnyet ejtett. Mielőtt belelépett a portálba a tolvaj, megfordult és ajkát ez a mondat hagyta el: Narew vagyok, Perzsa hercege. E pillanat után elmosolygott és beleugrott a portálba.Egyszer csak az akasztófán találta magát más, szép fehér ruhájában és a medalionnal a nyakában. Majd öreg bácsikája szavait félbe szakította és felmutatta sebes karját. És elmesélte, hogy mi történt Isztambullal Az idő poklakor… Majd a magas lelátóból megszólalt a király lánya, hogy igazat beszél Narew. Rajta volt Ságon gyűrűje, így biztosan állította a történet hitelességét, majd elárulta, hogy ő is kutatta a reményt, hogy a város megmeneküljön abban az időben és térben. Gyakran látta fiú akrobatikáját és ott volt mikor a homok szörny vezérét legyőzte megbújván a romok közt, ugyanis őt követte a gonosz vezér. S abban a pillanatban a történet újra kezdődött.
No Comment for this post yet...