2076-t írunk mikor a technika magas fokára érkezett, de nem a végső fejlődésben. Ma már nem beszélnek a mágiáról, csak az álomban létezik és a különböző játékokban. Hihetetlen, hogy a világ csupán egy év alatt mennyit változhat. Leszámoltak a babonákkal, sőt76-ban már a fogalmát sem ismerik szinte. A tudomány egyik aranykorát élik az emberek és az űr is otthont ad az egész emberiségnek. Űrhajók láthatók minden 2000 km után. Ezek az űrhajók olyanok, mint a mai panelek – legalább is a céljuk ugyanaz. Több gyűrűben fogták körül a Föld nevű bolygót.
Az egyik ilyen gyűrűben sok gyermek szenvedélyesen oda volt a számítógépes játékokért. Közülük egy fiatal gyermek szinte le se tudta venni a szemét egy elektronikus tárgyról sem, pedig néhány leány szívét már összetörte. Kegyetlen ez a kór, még az anyja édes szavait sem hallja, ha játszik. Még ügyvéd is lehetne a kis srácból, ha rendesen tanulna, jól forog az esze, de túl nagy számára a kísértés. Ma már egy elektronikus játéknál nem egy monitort nézel, és az által cselekszik a játékosod, ahogyan nyomod a gombokat. Itt te vagy a karakter. Épp szeptemberben adták ki a legújabb Star Ocean nevű játékot. S ezzel a kölyökkel történt meg a legnagyobb baleset és egyben szerencse, hogy az álomvilága változtatta meg a modorát, a stílusát és ennek a kis „kiruccanásnak” köszönhetné a sok jót, ami vele fog történni felnőtt korára. A vékony kis olasz tinédzser épp hallott a haverjaitól az új játék létezéséről. Már aznap megbeszélték a találkozót. Arkediem Áruház-ba futottak, mintha a tatárok kergették volna őket. Se fűnek, se fának nem álltak meg. A többiek épp a játékterem előtt sétálgattak és vártak, s a reményeik beváltódott. Végre megérkezett a kapitány, a „játékok mestere” a kis fiú a stratégák Eisteine. Alig várták gépezet kipróbálását, de a hiba ellenére még is engedélyezték a tesztelést. A hiba előre látható volt, de nem tudták kijavítani, azt hitték, hogy jelentéktelen. Amikor Krisz beszállt a pokoli masinába, minden baj ott kezdődött abban a pillanatban. Az elméjében játszott a játék szörnyetegeivel és ármányaival.
Egy űrhajón találta magát és az édesanyja sikolya hangzott fel, amire egyből felállt és futni kezdett. Mikor a nappalijukba ért, látta, hogy anyukája annyira a sokk hatása alatt volt, hogy csak egy mondatot ismételt megállás nélkül. Ekkor már tudta, hogy csupán a játék szórakozik vele. A mondatból alig értett valamit, igaz nem sokat, de meg van a kiindulási pont. Ez a kiindulási pont a barátnője groteszk elrablása volt. A rendőrséget is próbálta hívni, de a vezetéket elvághatták. A játék világa biztonságáról híres, minden óvintézkedést gépek végeznek. Így hát neki kellett vágnia a cyber világnak. Egy hétköznapi portálon ment át, ami épp fél perce volt használva. Bátran, semmivel sem törődve elindult az ismeretlen felé. Pár perc múlva egy koszos padlóra dobta ki őt a féreglyuk. Egyszer csak azt vette észre, hogy hárman körbe állták és fenyegetően szóltak hozzá egy furcsa nyelven. Semmit sem értett a beszédből csak akkor fogta fel, hogy mi történik, amikor az egyik érdekes kinézetű alak kést fogott rá. Krisz szép lassan felállt és egy szót mondott „tünde nyelven”. Még ő is meglepődött saját magán. Az egyik pillanatban letámadta a késes ork férfit, először maga felé húzta ellenségét, és egy öklössel kiterítette a rondaságot. Szerencsésen a kés Krisztián balkezében maradt. Mire oda fordult a többi útonállóra csak azt látta, hogy épp menekülnek. Átlendítette a kést a feje fölött és a jobb kezével a tolvaj fejéhez irányította a fegyvert. Az ork azon nyomban meghalt. A kést kihúzta a halott fejéből és megtisztította az ork öltözetében. A köpenyt leszedte a szerencsétlentől s felvette, hogy nem ismerhetik fel a többi veszélyes lény.
A valóságban épp kórházban feküdt eszméletlenül. Mellette egy édes tizenéves lány ült és szorosan fogta a fekvő beteg kezét. A fiatal fiú még álmában is érezte egy kéz szorítását. A gazember legyőzése után egyből elment a kocsmába egy kis maláta sört inni, páncélt, valamint fegyvert venni. A pénzt még attól a szerencsétlen tolvajtól vette el, kit megölt a tisztáson. Nem sokkal érkezése után egy tünde jött be utána. A pulthoz ült fáradt hősünk mellé és tündéül kezdett beszélni. A szomszédos iszákos - Krisz - közbe vágott egy mondattal: Csak felületesen értem a tünde nyelvet. – a fiú felállt miután megitta italát, és a kovácsot kereste, hogy megvegye a tetszetős páncélt és a markához legjobban illeszkedő kardot az állítólagos barátnője megmentése sikeréért. A fegyveres tünde nem érdekelte, teljesen átvette a hatalmat fölötte a játék, már azt sem tudta, hogy ki is valójában igazából. A tünde nem szokott erőszakoskodni, de akaratosan igét szórt Krisz fejére és áldozata megállt mintha várná a kérdéseket. Ahogyan a tünde megmondta nevét, a k is hősünk már azon nyomban tudta, hogy Jade vele akar menni. Beleegyezett a fiú, úgy sincs jobb társakat szerezni a cél érdekében s azon nyomban elindultak.
A Kaszás Erdőben egy horda jelent meg előttük, Jade és az emberünk nem képes legyőzni egy csapat lidércet, sőt hagyták, hogy elfogják őket. A lidércek úgy is tette, de fura, hogy nem ölték meg a két utazót. Egy földalatti katakombába vitték őket, teljesen lefegyverezték a két személyt a bejárat előtt, és tüskés lánccal kikötözték mindkettőjüket. Jade belenyugodott, s összegyűjtötte az erejét, míg Krisz csak üvöltözött. A tünde most az egyszer használta a mágia tudását, pedig nagyon utálja, szeret mindent erőből tenni, hogy bizonyítsa, hogy mágia nélkül is képes bármire azoknak, ki a fajáról kétségek támadnak. Koncentrálni kezdet, s pár perc múlva odahívta az egyik őrt és mentálisan ráparancsolt, hogy engedje el a foglyokat. Mikor evvel meg voltak, akkor leütötte az őrt és kulcsokat kobzott el. Az őr szerencsétlen lehetett, mert Krisz jobb kezébe beleállt a tüskés lánc, szeme aranysárgára változott. Macskaszemű lett a tinédzser fiú, furcsa volt, de a játéktól bármi kitelhet. Sok akadály és fölösleges kerülő után Jade megtalálta íját, s nyilait, de az út során egy kardot is találtak a bosszú édes pengéjével összekovácsolva. Egyszer csak egy terembe találták magukat. Másodpercekkel később a terem megmozdult, mint egy lift. Fölfele vette útját, s akkor jöttek rá, hogy a Hannibál arénában vannak. Egy trón állt az aréna túlsó felén, benne Urugváy ült, aki a sötétség leghatalmasabb szolgája, ugyanis az elméjét irányította a gonoszság maga. Vörösen izzott szeme és keze, bőréből a rohadás szaga áradt. Krisz arany szép szemével bámulta az eltorzult tündét. Mariannt követelte, olyannyira, hogy a lány halálát végig nézhette. A megmentendő leányt egy szakadékba dobták. Ekkor már csak a bosszú fűtötte Kriszt, minden megerőltetése hiába volt. A kezében ijesztő lila színnel kezdett el világítani kardja pengéje, amikor szegény Jade-ra nézett kékre váltott, majd egy latin írás is látszódott, ami egykor papok vésték rá. A hős már semmin sem lepődött meg, csak ennyit mondott: Ez a lényeg, - elmosolyodott – készen állok. – Urugváyt becélozta. A kard török stílusú volt, a nyelve tökéletesen illeszkedett Krisz markához. Egyszer meglegyintette és egy fénycsóva jelent meg, ami szétporladt, mintha csupán gőz lett volna. Nem állt tétlenül a rossz indulatú tünde. A keze mintha a pokol tűzétől égne és becélozta a kis főhőst. Ekkor Jade felmászott az egyik szoborra zajt nem keltve és a nyilával becélozta ellenségét, nem akármilyen nyíllal, ezt még társától is féltette az út során. Elkezdett fényleni nagyon erősen. Erre még az áruló tünde is felfigyelt, de túlkésőn fordult meg. Akkora volt Jade nyilának ereje, hogy Urugváy ott maradt a falon. Egyszer csak azt lehetett látni, mintha lángolna, s ekkor egy szárnyas dögevő jelent meg. Az olasz származású gyermek rákészült az utolsó csapásra. A kard újra elkezdett fényleni, addigra Urugváyt felfalta és desszertet akart. Krisz egyszer megpörgette a kardját és suhintott egyet a levegőbe, a szörnyeteg felé. Nem maradt el a hatás a szörny teljesen elporladt és a terem kettészakadt. Akkora szél kerekedett a szakadék felett, hogy majd kifújta az arénából a két hőst. De furcsa módon Jade gyalogolt a szakadék felé, nem hatott rá a természetcsapás. Az olasz gyerek a földbe szúrt kardjában kapaszkodott. Jade igéket szavalt és ezt a szél tovább vitte Krisz fülébe. Érdekes módon az ige után rá sem hatott a szél ereje, sőt ő is elkezdett kántálni tünde nyelven. Fehéren világított a török kard s ekkor kardját újra megpörgette, valamint a földbe állította. A tündér szeme erőteljesen világítani kezdett és egy jelző nyilat lőtt fel az égbe. Ennek hatására az istenek elzárták a pokol kapuját, és a két hőst elrepítette a szél istene.
Pár óra múlva egy tisztáson találta magát és a tündért a kis olasz fiú. A fiú megkönnyebbült és a valóságban találta magát. Egy kórházi ágyon feküdt és mellette a széken aludt egy tinédzser lány, ki megszólalásig hasonlított Jade-ra. Úgy érezte, hogy azon nyomban meg tudná csókolni. Attól a pillanattól végre szerelmes egy lányba és nem törte össze a leány szívét soha. Annyit mulattak és örültek egymásnak, hogy néhány év múlva a lány nem bánta, hogy Jade-nak nevezi férje. A szerelem változtatta meg Krisztián magatartását. „Milyen erős tud lenni egy elmei játék és a szerelem.”